Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek/tettetek hasonló, párkapcsolati, kvázi nősüléses helyzetben?
A barátnőmmel 5 éve vagyunk együtt, 10 éve ismerjük egymást,szeretjük egymást, együtt tervezzük a további életünket is. A helyzet érdekessége az, hogy Ő már szeretne menyasszony/feleség lenni, gyereket szeretne -minimum tervezgetni-, amit én is szeretnék persze, de a gond az, hogy most egyetemisták vagyunk, neki van még 2 éve, nekem minimum 3. (Egyidősek vagyunk, osztálytársak is voltunk). Én viszont szeretnék először valami munkát, vállalkozást, valami saját megélhetést,hogy legyen, amit letenni az asztalra. Nem karrier, vagy ilyesmi, ugye a mai mentalitás, csak simán hogy legyen saját megélhetésem, ne függjek se szülőktől, sem mástól, de sajnos egyelőre még az egyetemre szeretnék koncentrálni (műépítészet), azt befejezni, ami elég sok időt, energiát, pénzt vesz fel, nem nagyon tudok mellette még dolgozni is, bármiféle vállalkozást csinálni, amit amúgy majd szeretnék. Így semmi nélkül viszont nem szeretnék egyelőre házasodni ("házas!"-odni...) Az Ő kicsi szíve pedig már vágyna nagyon egy ilyesmi felállásra. El is fogadja ezt a dolgot, meg is érti a helyzetünket, de a szíve mélyén mégis bántja a dolog, és mégsem fogadja el, nyugtalan, nem találja a helyét, stb. Megbeszélhetjük, meg monden, mert úgyis az érzéseket nem beszélhetem ki belőle, és igazából nem is akarnám, és nem is lenne célszerű. Néha még azt is kapom a fejemhez emiatt, hogy nem is lehet igazán biztos a szándékaimban.
Mondjatok valamit, szóljatok hozza a dologhoz! Hogy látjátok? Mit csinálnátok?
11:30-as vagyok!
Még annyit, hogy még túl korai lenne. Viszont, ha beszélgetsz vele a közös családról, látja a szándékot rá, nyugi lesz. Próbáld vele úgy megérttetni, hogy arra kell törekedneketek, hogy a gyermeketeknek mindene meglegyen, te ezt szeretnéd.
23/N
Egyetértek az utolsó hozzászólóval, kivétel a lánykéréssel. Ez ne egy olyan dolog legyen, amit azért tesz az ember, hogy megnyugodjon végre a párja és kicsit napolni lehessen a témát.
A sok beszélgetés a közös jövőről oldhatja meg ezt a helyzetet, ha felhozod néha te is a témát! A kezét csak akkor kérd meg, ha úgy érzed valóban szeretnéd 1-2 éven belül feleségül venni! Ez szerintem így marad szép emlék és így fair. :) Mit mesélnél majd az unokáknak? Azért kértem meg nagyanyátok kezét, mert rágta a fülem...? :)
Nekem a nagy szerelmem, egy kiálhatatlan csaj volt. Borzasztó természete volt, szinte 10 percet nem lehetett vele kibírni, de ő volt a legszebb lány, akit valaha is láttam! Úgy értsd, hogy tévével, plakáttal, mindennel együtt. Olyasmi volt, mint Adriana Lima, csak szebb szerintem.
Szóval 6 hét után szakítottunk. Két hét után már kezdett szétcsúszni a kapcsolat. Elismerem, hogy az volt életem legjobb 6 hete. Hogy bánom-e, hogy szakítottunk? Annyira nem. Nem mindig jó tanácsadó a szerelem.
Aprópó apám is szerelmes volt anyámba. Megmondta neki első randin, hogy feleségül veszi, annyira oda volt érte. Senki másnak nem mondta ezt, pedig ő is hajtott mindenkit. Szóval 23 évesen elvette. Amióta az eszemet tudom, azóta azt hallom tőle, hogy nehogy úgy járjak, mint ő.
Az, hogy az előttem szólónak jól sült el a dolog, nem azt jelenti, hogy mindenkinek.
Bár hozzáteszem, hogy ha belezúgnék egy szép lányba, akit anyának is el tudnék képzelni, akkor azonnal elvenném.
05-27 19:17
Sokféle következtetést le lehet vonni. Igazából ehez hasonló hozzászólásokat vártam, úgyhogy köszönöm, hogy megtisztelt a tapasztalataival.
Egyik oldalról azt tudom levonni, hogy a szerelem mindent legyőz, a másik oldalról azt tudom levonni, hogy legyőz mindent, de milyen áron... Ezen érdemes elgondolkodni. Már azért is, mert engem remélhetőleg nem 15 év választ el attól, hogy bár egy normál színvonalú életem legyen, hanem 1-2 (ahogy én saccolom...szeretném saccolni) S attól a ténytől eltekintve, hogy nem vagyunk összeházasodva, és nincs még gyerekünk, (na meg az anyagi oldala..) gyakorlatilag pont úgy élünk, mintha házasok lennénk.
(Azon még elgondolkozok, amit írt, hogy nem vagyok elég szerelmes, hogy irracionális legyek. Ha nem szeretném is szeretném szeretni. Továbbá nem érzem olyan nagy gondnak, ha valakiben van egy pici racionalitás.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!