Lehet olyan egy párkapcsolatban hogy a felek tulzottan szeretik egymás, és ez vezet szomorusghoz és rosszkedvhez, és rontja a kapcsolatot?

Nálunk majdnem ráment a kapcsolatunk a férjemmel az elején arra,hogy pokolian szerettük(szeretjük mind a mai napig) egymást,de ő nem bízott magában,hogy elég jó nekem,és ebből lett egy nagy adag féltékenység.Nah az majdnem taccsra tett minket,de szerencsére egy idő után sikerült levetkőznie.(Nagyjából 9 hónap kellett.)Azóta nem féltékeny senkire.Most hogy baba jön,meg már eszébe sem jut ilyen,sőőt,ő kérdez rá,hogy mi van azokkal a barátokkal,akikre korábban pokolian féltéken volt:)Most hogy a féltékenység elment,maradt a szeretet/szerelem,ami még most is olyan,mint az első napokban,és nemh szomorúságot nem okoz,de kimondhattalanul boldoggá tesz.

A nagy szerelem csak akkor fáj,ha valamelyik fél úgy érzi viszonzatlan.

Nagyonis lehet, ilyenkor kb. az van,h nem tudjátok együtt élvezni az életet. De ez rengetegszer megesik emberekkel is, akik nincsenek párkapcsolatba.

Valahogy igen.. túl nyomott.. túl szoros a dolog, és már semmi másra nem tudsz gondolni. Ez olyan, mintha úgy élnél 18 éves korodig, hogy majd milyen lesz, ha 18 leszel.. kihagytad az előtte lévő időszakot.

Szóval a megoldás a függetlenség, próbáljátok meg élvezni az életet, és ha már így összehozott a sors titeket, akkor együtt! De ilyenkor vigyázni kell arra, hogy ne függ tőle annyira, h szinte már rettegsz, hogy mi lesz ha nem lesz veled... Ez a legfőbb gond.