Én ezt nem fogom túlélni. Tudom hogy sokan élték már túl a szakítást, amikor elvesztették a legfontosabbat, de én nem látom hogy hol van ebből a kiút. Tényleg belepusztulok?

Pár nap???? Én már hetek óta készülök kifelé... jó az igaz,kimondva csak most lett, hogy vége,és így már pillanatokra néha én is éreztem úgy, hogy könnyebb, mint a bizonytalanság,meg a félelem,hogy elvesztem, volt előtte...

Hogy biztos hogy van jobb... számomra nehéz lesz...Nem átlagos az ideálom,és amíg nem ismertem meg,nem is hittem volna,hogy létezhet.

És miért viselnék a lányok jobban a szakítást? Lehet,hogy pár nap múlva más vigasztal,de csak annál rosszabbul érezném magam tőle,mert nem az az egyetlen az, aki kell...

Leírom,nehéz a lényeget,de megpróbálom:

20 éves koromig én egy más ember voltam,szorongó és bizalmatlan,ezért nem is volt előtte soha kapcsolatom..minden ami megváltoztatott és amiből megtanultam élni úgy igazán az vele jött és neki köszönhetem. és ha valami,ez megnyugtat,hogy ezt nem vesztem el. és szeretnék mindenre majd szépként emlékezni,de most még csak fáj. ez nagyon igaz,hogy a szakításban meghal egy részünk,pont ettől félek,hogy a legjobb részem fog meghalni,azzal ha tovább lépek és feldolgozom..amúgy az egész kapcsolat 5 hónapos volt,tudom,ez nevetségesen rövidnek hangzik a kiborulásom mértékéhez képest,de nem hiszem hogy ez számít...nekem vele kezdődött minden. Már éreztem egy ideje,vagy mindig is tudtam,hogy nekem többet jelent,és többet is adtam bele,de nem érdekelt,majd az idő mindent meghoz.plusz türelmesnek is kell lennem,ő egy több éves kapcsolaton volt éppen túl,persze hogy nem ugyanazt jelenti neki a dolog,mint nekem. de ebbe bele lehet iszonyatosan fáradni. ez történt röviden tömören,én döntöttem úgy hogy ráhagyom,hogy meg akarja-e menteni,benne volt a pakliban hogy ez lesz a vége,ha így nézzük én szakítottam,ha úgy akkor meg ő nem akarta eléggé...attól is félek,hogy én legközelebb járok úgy mint ő,most velem,hogy valahogy még mindig ott lebegett az ex mindenben,nekem ő lesz ott mindig mindenben. Bocsi ha túl nyálas lett,nem tudtam másképp megfogalmazni,így anoním nem is baj :D köszi a sok választ,hogy itt vagytok sokan,sokmindenféle egyéb problémával,ez megnyugtat,hogy ez nem a vég:) de egyszer fenn egyszer lenn,ma estére megnyugtattatok,de jön majd még kiborulás. Na még egy extra nagy közhely: "ne sírj,hogy vége,örülj,hogy megtörtént" hangulatban vagyok éppen per pillanat, így már menni fog elaludni:)