Hogyan szoktátok átélni a szakítást?

Szia!

Az első pár nap iszonyú szar, olyan mint egy baleset után. Ilyenkor nincs mit tenni, ezt túl kell élni, ez az időszak mikor a sebeidet nyalogatod. Van aki ilyenkor jól berúg.

Kb. egy hét után viszont a legfontosabb, hogy minél jobban elfoglald magad. Kényeztesd magad, tegyél olyan dolgokat amiket szeretsz csinálni, akármit is csinálsz, lényegtelen, csak tegyél valamit és ne emészd magad. Járj bulizni, rajzolj, sportolj, lógj a barátaiddal, írj könyvet, járj vásárolni, stb... Foglald le magad.

Idővel azt fogod észrevenni, hogy már rá bírsz nézni újra az ellenkező nemre. Akkor sinen vagy.

Amit ilyenkor nem szabad: Ne menj hozzá vissza, ne hívogasd, ne írj neki levelet, ne járj utána, ne nyomozz utána, stb... Ez csak fájdalmat okoz. Akármennyire is hiányzik ne mászkálj utána.

Kitartás kislány, túlleszel rajta.

Nah, az első válaszoló tökéletesen megmondta!:)

Szerintem két út van ilyenkor.

1.: Nem engeded el, sokáig depis vagy miatta.

2.: Próbálod elfelejteni.

Szerintem ha az elsőbe fulladsz, akkor abból nagyon nehéz kibújni.:S Ezért is könnyebb, ha a szakításnál megutálod, vagy veszekedéssel váltok el egymástól. Így nem fáj annyira, és nem epekedsz utána még hónapokig. Én tudnám ajánlani neked a második verziót.:D Az sokkal egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas módszer.

A második verzió:

Egyszerűen nem foglalkozol vele. Ne keresd. Ne érdekeljen, mit csinál, hol van, kivel van, hogy van, stb. Próbálj minél ritkábban összefutni vele(bár ez távkapcsolatnál nem jelent gondot). Próbálj ki új dolgokat. Tereld el valamivel a figyelmedet róla. Próbálj ne rá gondolni. Szórakozz a barátnőiddel. (Biztos segítőkészek lesznek majd. - Hisz ki ne sajnálná a barátnőjét, amikor dobja a pasija.) Ők biztos vigasztalni fognak majd. De nem is a vigasztalás a lényeg, hanem az, hogy érezd jól magad. Tudd, hogy nélküle is lehet jó kedved, jó életed. Sokan édességekbe, vagy alkoholba temetik magukat bánatukban. De ez nem a legjobb megoldás szerintem.:D Ha telizabálod magad csokival, és utána a tükörbe nézel, még nagyobb bánat önt majd el... úgyhogy vigyázz az édességekkel. Ilyenkor rengeteg nő veszíti el a szép alakját. Inkább járj el edzeni. Ez erőt ad neked. Jobbnak, szebbnek fogod érezni magad, és ez életerő fog adni.:) Ne sírj este órákat. Inkább hívd el a barátaidat moziba, vagy pizzázni. A vásárolgatás is remek megoldás. Plázázás közben nem hiszem, hogy mikor a szupcsi ruhákat nézegeted/próbálgatod majd, akkor Ő fog az eszedben járni.:D Vagy akár strandra is mehettek. Ott rengeteg pasi szólít le csajokat (nekem elhiheted:D).

Szóval a legtöbbet ilyenkor a barátok/barátnők tudnak segíteni. Ezenkívül ha velük vagy, nem érzed majd magad magányosnak. De ha épp nem ér rá senki, akkor egyedül is szervezhetsz programokat.

Menj el görkorizni, bicózni, vásárolgatni, takaríts ki otthon (ez is leköt egy időre:)) - én bánatomban imádok rendet rakni, takarítani, mert utána mindig jó kedvem van, hogy milyen szép rend lett.:D (Neki állni nehéz, de ha nekiállok, akkor abbahagyni nem tudom:))

Esetleg ha van háziállatod (kutya, macska, tengerimalac, vadászgörény..) tanítsd meg valamire, az is nagy öröm, ha valaki tőled tanul, és látod, milyen jól megtanítottad neki.;)

Olvass/írj könyvet. Tanulgass(még ha szünet is van:D). Nézz tévét, netezz, keresgélj új jó zenéket.:)

És sorolhatnám még, hogy mennyi mindent lehet csinálni, de szerintem Te is vagy elég kreatív, hogy eldöntsd, mit szeretnél, épp mihez van kedved.

Én igazából ha egy pasit el akarok felejteni, akkor mindig új pasikkal ismerkedek - bár azt mondják, ilyenkor várni kell vele, de én ilyen vagyok...:D Ha jön egy új pasi, akkor gyorsan elfelejtem a régit.:)

Mást sajnos nem tudok tanácsolni, de remélem azért tudtam valamit segíteni.:) Tudom milyen szar érzés, ha kidobják az embert, de ezt túl kell élni. Sok csalódáson túl kell lennünk, mire megtaláljuk az igazit.

"Ha valami elmegy, az azért van, mert jön valami új.:)"

17/L

Hidd el tudom hogy érzel.De nagyon nehéz okosnak lenni ilyenkor és mindenki másképp dolgozza fel.Van akinek több idő kell hozzá.Mi két hónapja szakítottunk a barátommal 3

év után.Az első 2 hét maga volt a pokol.Megpróbáltam utána

nem gondolni az egészre,sokat jártam szórakozni,megismer-

kedtem fiúkkal is,néhánnyal találkoztam is.Egy időre

feldobtak ezek a dolgok,de alapvetően nem változtattak a

hangulatomon,és csak addig éreztem magam jobban,amíg

társaságban voltam.Aztán egyedül újra előjöttek az emlékek

és kiborultam.Ez van most is.Tényleg marha nagy közhely,de

csak az idő segít.Van aki a kutya harapást szőrével dolgot

vallja és be is jön neki.Próbáld ki te is,hátha neked ez

összejön,nekem egy darabig segített,az is valami.Sok sikert.