Miért kell triumvirátusban élni? Kinek hiányzik ez?

Párommal mikor megismerkedtem, akkor az ex barátnőjével jóban voltak. Több évig voltak együtt, volt minden amit csak el tudsz képzelni, tehát "kívül-belül" ismerik egymást. Aztán szakítottak, mert nem ment és jóba maradtak. Miután velem összejött a párom (2 éve) akkor a csajjal nagyon sokszor kellett talizni, jött utánunk mint a pincsikutya, vagy mint egy utánfutó, ha már a hasonlatoknál járunk. Szinte mindenhova, azon a címszó alatt hogy közösek a barátaik, meg meg miért ne? Ebből nekem elegem lett, hogy olyan mintha még mindig járnának, csak most már én is itt vagyok "pótléknak". Megmondtam ultimátumba páromnak hogy vagy én, vagy ő. Persze ebből vita lett. De már megbocsásson, azzal a lánnyal jóval többször találkozott/találkoztunk mint akármelyik másik baráttal. Állandóan hívkálta a csaj, meg sms-t írt.

Nem féltékeny vagyok, mert tudom hogy párom nem csalna meg vele. Csupán nagoyn nagyon idegesítő hogy állandóan itt liheg a nyakunkba! És nem bírja felfogni hogy állítsa le magát.

Jelenleg csend van, mert elküldtük a francba. De félek hogy nem bírja sokáig és elmúlik ez a szép időszak (hogy ő nincs) és majd újra keresni fogja párom. Nem az a fajta csaj, aki felfogná amit mondanak neki... Mit csináljak? És párom miért ilyen tutyimutyi, miért nem bírja neki megmondani, hogy bocsi de ne írj többet? Nem is voltak olyan jó barátok, mert párom őt sose kereste!! Csak sajnálja leépíteni a csajt! Ezt nem értem hogy miért??? Kinek jó ez? Talán nekem, hogy kicsinálom magam rajta, vagy mi?