Próbálkozzak még, legyünk csak barátok vagy ne foglalkozzak vele többet? 24/F

24 éves és nem mellesleg érzelmes) srác vagyok. Nőnapon egy társkeresőn bejelölt egy helybéli, 16 éves lány, hogy tetszem neki. Nekem viszont tetszett, kértem tőle egy elérhetőséget, megadta az MSN-jét (jó, tudom, hogy 8 év korkülönbség van köztünk, de egyrészt nem vagyok válogatós típus; másrészt ahol lakok, korombéli lányokkal nem igazán tudok ismerkedni, mert többségük egytemen vagy fősikolán tanul, és naná, hogy nem a városban...).

A lány eléggé érdeklődőnek bizonyult, sokat kérdezett rólam, sokat mesélt magáról. Mindig megkérdezte, hogy hogy vagyok, mi a helyzet velem. Sokszor írta, hogy nagyon kedves és aranyos srácnak tart és megbízik bennem. Ráadásul elég sokszor küldözgette a szívecskéket is mind Facebook-on, mind MSN-en. Ezek számomra nagyon jól estek.

Egy hét beszélgetés után szerettem volna továbblépni, hogy jobban megismerjük egymást, és kértem tőle, hogy találkozzunk valahol. Eleinte egyetértett azzal, hogy találkoznunk kell feltétlenül, ám idővel kerülgette a témát. Amikor kérdeztem tőle, hogy miért teszi, azt mondta, hogy bizonytalan.

Ám mint később kiderült, volt egy másik srác is, aki velem egy napon kelt versenybe érte, és az a srác már megszerezte a telefonszámát is és születésnapján küldött neki SMS-t. És persze nemsokkal az eset után összejöttek.

Ekkor kerültem a lánnyal a beszélgetést, ám már a kapcsolatuk kezdete után 1 héttel(!) szeretethiányra panaszkodott, és másnap dobta a pasiját, aki napokig még könyörgött neki, de hiába. Ekkor a lány mellé álltam, vígasztaltam, ami nagyon jól esett neki, és megint küldözgette nekem a szívecskéket. Gondoltam, eljött az én időm.

Egyik nap meg is kérdezte tőlem, hogy van-e olyan lány, aki tetszik nekem. Hát én nem mertem őt mondani, hanem tesztelni akartam, hogy féltékeny lesz-e és egy másik, úgyszintén nekem tetsző lányt mondtam neki. Ám meglepetésemre nem kérdezett vissza, hogy ő esetleg szóba jöhet-e, hanem azt kezdte el nekem hosszasan mesélni, hogy van egy 20 éves srác, akit nagyon át akarna már ölelni meg megcsókolni. Ekkor kezdett világossá válni, hogy én számára valójában csak lelki szemetesláda vagyok. Nagyon szomorú lettem, de másnapra összekaptam magam, és megmondtam neki, hogy igazából vele szeretnék összejönni, de megint az a válasz jött, hogy ő bizonytalan, és még maga se tudja, hogy mit akar.

Néhány napig beszélgettünk ugyan, viszont az utóbbi időben hiába írok rá, nem válaszol semmit vagy csak néhány szót ír, és még csak el se köszön, ha lelép. Hiányoznak tőle azok a kedves szavak, amiket eleinte írt. Mit tegyek? Próbáljam még a dolgot nála vagy felejtsem el?

Ui.: Elnézést mindazoktól, akik végigolvasták a kissé unalmas írásomat, de a lány írta, hogy szokott az oldalra feljárni, és bízom benne, hogy ha meglátja az írásomat, magára ismer, és meggondolja a dolgot.