Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Nem nyugszok addig, amíg meg...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nem nyugszok addig, amíg meg nem kapom? Vagy hogy felejthetném el, hogy ennyire akarom őt?

Figyelt kérdés
Tudom, hogy tilos lenne így éreznem iránta, de egyszerűen nem tudok parancsolni magamnak. Folyton azt várom, hogy összefussunk az utcán, ha beszélünk, próbálom személyesebb témákra terelni a beszélgetés fonalát, valószínűleg testbeszéddel is jelzem neki, hogy vonzónak találom. Nála szintén érzem a vonzalmat, már ha az azt jelenti, hogy többször zavarban van, ha rám néz, sokat néz a szemembe, majd hirtelen elkapja a pillantását, érdeklődik irántam a kérdéseivel, ha távolabb áll tőlem akkor is keres a pillantásával, stb. De mindezek ellenére nem lehet közöttünk semmi sem, és ez engem megőrjít! Talán ez a tudat az, ami fogva tart és nem tudok szabadulni tőle? Talán ha megkapnám őt, vagy legalább beszélnék az érzéseinkről, már könnyebb lenne túl lépnem rajta? Mert túl kell, ez nem kérdés... mindkét részről.
2012. ápr. 13. 16:33
 1/10 anonim ***** válasza:
Miért nem lehet köztetek semmi? Nem kíváncsiskodásból, hanem hogy rendes választ tudjak írni.
2012. ápr. 13. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:
Mert már mindketten mást választottunk.
2012. ápr. 13. 16:46
 3/10 anonim ***** válasza:

Hűha, igen, ez nem könnyű. Valami hasonló cipőben vagyok én is, csak abban még van egy-két plusz hülye csavar is.

Házasok vagytok, vagy komoly kapcsolatban?

2012. ápr. 13. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:
Mindketten házasságban élünk. Szeretem a férjem, de komoly gondjaink vannak, és most ez történik velem... egyszerűen nem értem magam. Nem akarom, hogy ez legyen, de nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Azért gondoltam arra, hogy ha beszélnénk róla, akkor nem agyalnék azon, hogy vajon tetszek-e neki, vagy sem, hanem megtudnám az igazat, és úgy zárnám le... bár ha kiderülne, hogy ő is akar, akkor lehet még nehezebb lenne?
2012. ápr. 13. 16:53
 5/10 anonim ***** válasza:

Valószínű, hogy tetszel neki, a jelek ezt mutatják, no meg a női megérzés is, általában nem csal.

Gondolt végig a lehetőségeket:

1. Megmondod neki mi a szitu. Nem hiszem, hogy azt mondaná, ó, te nem tetszel nekem, félreértettél valamit (persze ez pillanatnyilag a legjobb megoldás lenne)

Ha azt mondja, hogy már én is régen vonzódom hozzád, akkor el kell döntened, hogy belebonyolódsz-e egy viszonyba (mert valószínűleg nem fog elhajtani, hanem belemegy), vagy azt mondod, én inkább nem, mert szeretem a férjem.

2. Nem mondod el neki, és vágyakozol tovább. Lehet, hogy nagyon soká fog elmúlni, és addig sokat fogsz szenvedni, mert egyre inkább beleszeretsz. De végül csak elmúlik, és akkor legalább a bonyodalmakat megúsztad. Mert egy viszony is ám sok lelki vívódással jár.

2012. ápr. 13. 16:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
Én csak arra figyelmeztetnélek, hogy a házasságok pont így mennek tönkre! Mindig így kezdődik! Felnőtt ember vagy az érzéseidet neked kell tisztáznod, de senkinek nincs joga ahhoz, hogy megalázza a párját, hogy férj vagy feleség az mindegy. Én azt mondom, hogy dönts és dönts helyesen. Majd állj a férjed elé és mondd el, hogy mi a helyzet. Attól, hogy nem mondod el attól még hazugság marad.
2012. ápr. 13. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Tudom, és igazatok van, éppen ezért őrlődök iszonyatosan. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy viszonyba belebonyolódni irtózatos nagy hiba lenne, nem érdemli ezt a férjem és az a másik feleség sem... hát nem kívánom senkinek sem azt, amit most érzek. Nem akarok mindenkit megbántani, csak szeretnék túl lenni ezen.
2012. ápr. 13. 17:04
 8/10 anonim ***** válasza:

Nagyon együtt érzek veled, ez rettentő rossz érzés. De valamerre mozdulnod kell, különben teljesen kikészülsz előbb utóbb.

Igaza van az utánam szólónak, így szoktak tönkremenni a házasságok. Én meg azt is mondom, hogy azért szokott ilyen szitu előfordulni, mert egy házasság inog. Talán a férjeddel előbb a problémákat kéne átrágnod, s csak annak függvényében lépni tovább.

Tudod olvastam egy jót: Megkérdeztek egy 50 éve házas párt, hogy mi a jó házasság titka. Azt mondták, hogy, hogy amikor ők felnőttek, akkor még ami elromlott, azt nem eldobták, hanem megjavították.

2012. ápr. 13. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszaitokat, igyekszem megerősíteni magam és újra arra koncentrálni, hogy helyrehozzam azt, ami elromlott a házasságban, csak már néha nagyon nagynak érzem a szakadékot kettőnk között, nyilván ezért vagyok képes valaki más iránt ilyet érezni :-(
2012. ápr. 13. 21:03
 10/10 anonim ***** válasza:

Nehogy azzal álltasd magad, hogy a másik pasival nem lenne szakadék egy idő után! Ezt már annyian bemesélték maguknak és aztán esténkén magányosan sírnak most, hogy miért nem gondolkodtam?! Az ember fokozott érzelmi állapotokban pontosan magának növeli meg a "szakadékot" és így próbálja elterelni a figyelmét arról, hogy mekkora hibát készül elkövetni... Ne ess bele te is. A vonzalom természetes és van biológia is, ami még tovább nehezíti az életet. De több eszünk van az állatoknál -mert őket a biológia hajtja-, ezét talán használni is kellene, itt az ideje. Gondold át az ok okozatot, hogy mivel járhat és mit veszíthetsz.


Az én anyám azt mondaná: "Ha ott lennék most felpofoználak kislányom, hogy tudd, hogy hol a helyed" :D)))

2012. ápr. 13. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!