~4 hónap járás után mi a véleményetek arról, hogy még nem mutatott be a szüleinek?

Megmondom neked őszintén, hogy volt egy barátom, akinél azért halogattam a bemutatást, mert nem voltam biztos a kapcsolatunkban és abban sem, hogy igazán szeretem-e annyira, hogy annyira bevonjam a bizalmamba, hogy hazaviszem. Elég lepukkant lakásban éltünk akkoriban, amit cikinek éreztem, nem szívesen vittem oda akárkit. Ő bemutatott elég hamar (a már fent írt okokból), meg lettek oldva a kettecskés légyottok, ezért sem éreztem sürgősnek bemutatni őt odahaza anyámnak. Aztán persze nyaggatott, hogy mikor jöhet el hozzánk, és folyton csak húztam-halogattam én is. Folyamatosan éreztem magamon a nyomást és furcsa módon ez arra sarkalt, hogy továbbra is húzzam a bemutatást. Nem tudom, értettél-e. Aztán végül szakítottam a sráccal és az én részemről soha nem is került így sor a bemutatásra. Viszont a legutóbbi barátomnál fel se merült, hogy nem viszem haza, nála a világ legtermészetesebb dolgának éreztem, hogy bevonom a családomba, megmutatom neki a helyet ahol élek, akármilyen lerobbant is a lakásunk. Nálam ez tehát érzelmektől függ. Nem mondom, hogy tutira a te barátnődnél is ez a helyzet, de ez is egy támpont...