Teljesen összevagyok tőle zavarodva, hogy tovább?

már elég régen kezdődött ez az egész történet. "összeismerkedtem" egy sráccal, szóval kezdtek jól menni a dolgok. mindenhol összefutottunk, még ha nem is terveztük, akkoris, majd egy eset után köszönt, aztán sztem elszúrtam egy nem neki szánt köszönnéssel, és utána begubózott, vissza estünk még a kezdetekhez, szemeztünk, meg figyeltük a másikat, de én ebbe beleuntam, és elhatároztam, h leszarom a fejét, de amikor találkoztunk, olyan vágyakozóan nézett, persze nem köszönt, csak áhhh, én meg nem vettem őt figyelembe, elmentem mellette. szerintetek jól tettem? vagy adjak ennek még esélyt, kérlek segítsetek. voltatok már ilyen szituba? rákéne köszönnöm, h megint erőre kapjon? és ha nem? megint tanácstalan lennék. elfelejteni meg olyan nehéz. olyan régóta tart már ez az egész. mindig mosolyog rám, akkor meg kész vagyok.... de mért nem köszön ha már egyszer megtette? áhhh....:(