Újrakezdenéd vagy inkább szakítanál végleg vele?

Eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel a múlt, mert szeretem. Tudom, hogy fontosak neki ezek a barátok... de most történt megint egy kis dolog... amivel nem tudom már mit mondjak neki, vége legyen vagy még egy próbát tegyek, hátha....

Az történt, hogy a szabim alatt elmentem a szüleimmel nyaralni, előtte viszont a "barátommal" telefonba összevesztünk. Azt hittem, majd túl teszem magam rajta, de nem bírtam ki és félidőbe írtam neki, de már késő volt. Tegnap, amikor hazaértem, megtudtam tőle, hogy elköltözött az egyik csajhoz, a lakását kiadta albiba, a csaj ingyen szállásolja, (kutya miatt máshova nem tudott menni), mert nem hívtam vissza elköszönni, így letett rólam. Elkönyvelte, hogy ennyi volt. Pedig én azt kértem tőle, hogy ezt a hetet még bírja ki, várjon, hogy mire jutok. Ugyanis néhány dolog megbeszélése után, kész lettem volna hajlnai affelé, hogy visszamegyek 1 hónap múlva (albi miatt), ha addig jól megvagyunk.

A múlt éjjelt együtt töltöttük a szülei üres lakásában, ami a csajnak nem tetszett ( h nem aludt "otthon"), így elküldte. Most végső megoldásként a szülei megengedték, hogy mégis odaköltözzön az üres lakásukba a kutyával.

Azon filózok, hogy megpróbáljam-e tiszta lappal újrakezdeni vagy hagyjam a fenébe, mert: ha ló nincs, jó szamár is (anyagiakra értve...)

Bár mondja, hogy nagyon szeret és csak egy dolog, hogy könnyebb lenne együtt, mégis furcsa nekem ez az egész.

Úgy adnék ennek esélyt, hogy az albimat nem 100%-osan mondanám fel, addig ott alszok vele, amikor tudunk együtt vagyunk és majd kiderül, hogy vagyunk meg... Ha pedig letelik az egy hónap, addig el tudom dönteni, hogy visszaköltözzünk-e a lakásába vagy sem.

Sokminden történt kettőnkkel, mégis úgy érzem, hogy ő az igazi. Bár zavar, hogy a barátosnőitől nem akar megválni (az egyikkel most haragban van ugye, mert számonkérte, hol volt éjjel...), nem tudom, mi lenne a jó lépés, vagy megoldás erre.

Lehet, hogy nem kellene már feszegetni a dolgot????