Úgy érzem, nem vagyok fontos neki. Szerintetek?

Kb másfél hónapja ismerkedtünk meg. Kedves volt velem, nekem egyből megtetszett, így kicsit félős voltam, hülyén viselkedtem. Később bejelöltem facebookon, sokat beszélgettünk, többször találkoztunk, végül elhívott randira, összejöttünk.

Ugyan ő kezdeményezett mindig, de mégiscsak én jelöltem be, és kezdtem el vele beszélgetni, inkább én írtam rá mindig, mielőtt összejöttünk volna.

Elég ritkán tudunk találkozni, így naponta beszélgetünk facebookon. Furcsa vele úgy beszélgetni, mert olyan érzés, mintha nem is igényelné, hogy beszélgessünk, nem is érdekelne. Most épp több, mint két hétig nem fogom látni, mert elutazott. Még egy hónapja sem vagyunk együtt.

Folyton arra gondolok, hogy nem is kedvel engem, és ez csak egy viszonzatlan szerelem, amit én erőltettem ki az elején. Ez nagyon elszomorít, és néha el is felejtem, hogy mi igazából járunk. Olyan, mintha még küzdenem kellene érte, hogy elnyerjem a figyelmét. Félve írok rá, mert lehet, hogy már unja, vagy zavarom.

Emellett nagyon kicsi az önbizalmam, és rosszul látom magam. Emiatt nem tudom elhinni azt sem, hogy ő valaha is kedvelne, vagy szeretne, vagy egyáltalán szeretne-e velem lenni. Nem tudom elképzelni magunkat együtt, mert ő olyan helyes, én meg úgy érzem csúnya vagyok.

Én nagyon bele vagyok esve, csak magáért szeretem, hisz olyan, mintha nem is viszonozná az érzelmeim.

Egyszer mesélt a volt barátnőjéről. Nem mondott róla semmi rosszat, még lehet, hogy barátok is maradtak. Ezzel szemben nekem nincs sok tapasztalatom. Félek, hogy még őt szereti, és én csak a második vagyok, velem csak pótolni akarja a hiányát. Nem tudom, hogy meg tudom-e azokat adni neki, amiket a volt barátnője meg tudott.

Azt hiszem ennyi. Biztatás, tanács, vagy csak szimplán veszítsem el, hogy ne féljek, hogy elveszítem?

Én: 17/L, Ő: 20