Nem vagyok skizofrén, vagy többszemélyiségű, de ilyenkor mi a helyzet?

16 éves lány vagyok. Mindig is más voltam a gondolatomban, másnak képzeltem el magam, mint ami/aki vagyok, más életre vágytam, ugyanakkor változtatni se akartam, mert a mostani életemet is szeretem. Elég zavaros.

Szinte mindig a rosszfiúk tetszettek meg, és olyanok, akik egyáltalán nem illenének hozzám(én nem bulizom, nem cigizem, nem iszom, színötös vagyok, és nagyon érzékeny). Ehhez képest sokszor cigis, bulis, nagyszájú, vagány srácok tetszettek meg, vagy, akiknek barátnőjük van. Sok embert megakartam ismerni a suliból, pont ilyeneket. Jártam pszichológushoz(nem emiatt), és ugye el kell fogadnom magam, stb.

Lett barátom, Ő egytől egyig hozzám illő, szinte mindenben passzolunk, és észre vette bennem az értékeket.

Nagyon szeretem, de néha elbizonytalanodok, néha megerősödök. És sajna az ilyen másik "énem" miatt bizonytalanodom el. Rámjön az, hogy fiatal vagyok, jajj mi lesz velem, "rosszfiúk", stb, ugyanakkor ha Ő nem lenne akkor is csak a fejemben lennének a gondolatok, és (Szerencsére) nem váltanám tettekre.

De van, mikor rámjön, hogy én mennyire szeretem Őt, és minden jó, mert megtaláltam a másik énem.

Mit csináljak, hogy elfogadjam azt aki vagyok? És megismerjem magam?

Abban biztos vagyok, hogy szeretem a barátom, de nem akarok ilyen marhaság miatt elbizonytalanodni, ami nem én vagyok.