Miért döntöttél a szakítás mellett?

4 év után szakitottam,ebből csupán 2 volt ami ténylegesen jó volt.a második 2 év alatt érlelődött a szakitás.

A legfőbb indok a más célok,más világnézet volt.

Bővebben: szerinte az asszonynak a konyhában a helye és kuss a neve,ne barátkozzak senkivel,ne akarjak soha semmit csinálni az ő kiszolgálásán kivül,ne járjak csinosan,ha már lediplomáztam,ne hidjem hogy ér valamit,bezzeg az övé sokkal jobb (ugyanazon egyetem ,csak más műszaki kar,most mégis nekem van jobb melóm).Szerintem meg egyenjogúság van,nem hal bele ha néha elmosogat,nem az anyja vagyok hogy kinyaljam a fenekét,imádok csinosan öltözni,a barátaim fontosak,ahogy az is hogy ne csak a 4 konyhafal között poshadjak.

Nehéz volt,de megérte.

Nem sokkal később megtaláltam azt aki tényleg boldoggá tesz,majd 1 éve együtt vagyunk,de pár hét tartalmasabb mint az exxel a 4 év volt.

Ne félj szakitani

Hosszan zajlott sajnos, 4 éves kapcs, az utolsó fél év csak küszködés volt, és két hónapja jutottam el odáig hogy tényleg vége...életem legnehezebb döntése volt, mert csak vele tudtam elképzelni az életem. A legfőbb indok az volt hogy nagyon lényeges dolgokról teljesen máshogy gondolkodtunk...és ezek csak akkor jöttek elő amikor tényleg együtt akarsz élni valakivel...plusz teljesen elhanyagolt már, és nem is tett a kapcsolatunkért semmit. nagyon rossz, de érzem hogy jól döntöttem.

Nálad mi a helyzet?

23L

Elég hosszú folyamat volt,mert sokáig tepertem egyedül a kapcsolatért,igazából ő volt az első komoly kapcsolatom,az otthoni helyzet miatt jöttem vele össze,de csöbörből vödörbe másztam.

Sokszor lealázott,kifacsart,bántalmazott,eltiport,eltarthattam,megcsalt fűvel fával,próbálkoztam a szexi fehérneműs trükkel is,

de a rekciója,a húzz arébb nem látom a tévét volt.Na akkor lett elegem végképp,és kimondta hogy vége,nem lezsek tovább lábtörlő,se kapca rongy.Fogtam,megmondtam neki hogy fel is le is út,költözzön,mert kiderült hazudott miért jött el otthonról,nem is jött,hanem a linkocit kivágták a szülei,mert linkeskedett,kellett neki egy naiv otthonról menekülő balek,aki elhitte a meséit,akit kilehettt facsarni,jól kifacsart,utána meg egy évig zaklatott még,de leépítettem.De ez már elmúlt.Azóta boldog feleség vagyok egy FÉRFI oldalán.

29N

A legfőbb ok az volt, hogy a rózsaszín köd elmúlása után rájöttem, hogy egy hazug, szar ember, és egyáltalán nem illünk egymáshoz semmilyen téren. Három évig voltunk együtt, a kapcsolat második felében már valahol éreztem, hogy nem szeretem, ez idő alatt több szakítás is volt, de pár nap után mindig visszakönyörögte magát, én pedig hagytam, mert féltem az egyedülléttől.

Akkor tört meg bennem valami, amikor másfél év után megcsalt (utóbb kiderült, hogy sokkal többször is, és mindig hazudott). Azzal védekezett, hogy én is megtettem a kapcsolat elején, 16 éves éretlen kis p.csa voltam. Megbocsátottam, de innentől kezdve már nem tudtam tisztelni őt. Akaratlanul megaláztam őt, ugráltattam, de már nem néztem rá férfiként. Egyedül a gyávaság tartott mellette, rettegtem a magánytól. Végül találkoztam egy sráccal az egyetemen, összejöttünk aznap, és szakítottam a barátommal. Óriási megkönnyebbülés volt, ő a bánattól, én az örömtől sírtam.

Nálam a kiábrándulás volt.Egyszerűen mindig is tudtam,hogy külsőre nem való hozzám.Belsőre nagyon jól megértettük magunkat.Eleve úgy indult a kapcsolat, hogy próbáltam elfogadni őt,és azt megszeretni.Elhitettem magammal, hogy ez sikerült.Egyébként jó ember lenne,jó férj,jó apa.Aztán jöttek a problémák.Nem törődött velem,én sokat tettem a kapcsolatért de hiába.Vvégül mindig az ő szava győzött mindenben.Én meg kiábrándultam az egészből.Nagyon hiányzott,mindig bevetettem én is női szexi praktikákat,de már nem ért semmit.Csak az ígérgetés volt.Aztán ezt megszoktam,majd rájöttem, hogy ő már nem is hiányzik,ha nem vagyunk együtt.Aztán nagy meglepetésként érte,mikor őszintén azt mondtam, hogy vége,már nem szeretlek.Erre még rátett egy lapáttal az, hogy mikor rájöttem, hogy ő nem kell már nekem és nem tudok előrébbhaladni az életemben,akkor messziről megláttam az utcán egy korábbi exemet.Eszembe jutott, hogy vele minden másként volt,és rájöttem, hogy sokkal jobb is(bár őt nem szerettem úgy!).Plusz az is, hogy a kapcsolat utolsó heteiben nagyon sokszor már fizikailag éreztem rosszul magam.Éreztem, hogy nem vagyok a régi,valami bajom van,de nem igazán tudom mi.

2évig voltunk együtt.

Ja és azóta sem volt senkim,már majdnem 1 éve,és állatira magányos vagyok stb.De inkább élem az életem egyedül,mint egy olyan kapcsolatban, ahol olyasmikre vágyom,amit nem kapok meg soha.

24N

3 év után szakitottunk...mondhatni közös megegyezésből. 2,5 évig tökéletes volt minden,mi voltunk a városkánkban az álompár... aztán ő elkezdett féltékenykedni, én meg úgy éreztem,mintha a bátyámmal lennék, már nem kivántam testileg. (de mondjuk ez a dolog előtte sem működött köztünk)

A döntés nem volt nehéz, csak az utána következő hónapok/évek. Nagyon nehezen tudtam túllépni rajta+csináltam néhány hülyeséget, h eltereljem róla a figyelmemet,miközben ő folyamatosan ki akart velem békülni, de most már lecsillapodtak az érzések. Még mindig nagyon tisztelem, és büszke vagyok arra,h milyen kapcsolatom volt vele.

21/N

4évig voltunk együtt,2évig minden szép és jó volt!

aztán teherbe este,majd elvetéltem! azután már nem kivántam öt testileg,mert még a terhesség elején kijelentette anyuka nyomására ,hogy ö még nem akar gyereket!

azt elmondanám,hogy akkor csak vele tudtam elképzelni az életemet,és volt amikor pár hetet külön is voltunk!

aztán a 3.évben összeköltöztünk,de akkor már külön az anyjától,azt hittem,hogy minden szép és jó lesz!

aztán kiderült,hogy jobh vagyok házicselédnek az ö számára!

ha neteztem az volt a baj,ha tv-t néztem akkor meg az!

folyamatosan baj volt a külsömmel,nem vagyok dagi,csak van egy kis pocakom!

ha el akartam menni kikapcsolódni,akkor féltékenykedett,jött utánam!

de persze együtt nagyon ritkán mentünk bármerre is!

a haverjai fontosabbak voltak,mint én!

a lakásunk átjáróház volt a haverjainak,de az én barátaimat nem akarta ott látni!

semmire nem volt hajlandó,alapjában egy rendszeretö ember,csak elöbb kezdett el piszkálni ,hogy valamit nem csináltam meg,minthogy ö megcsinálta volna!

lassan kezdett betelni nálam a pohár,mert mindvégig biztam benne,hogy majd jobb lesz és minden megváltozik!

aztán 2010 szilveszterén elment a haverjaival,másnap délután ért haza!

akkor volt egy nagy hullámvölgyünk! próbáltuk rendbehozni,voltunk wellnesezni,kikapcsolódni,de amint hazaértünk vége lett a csodának,mert jöttek rögtön a haverok!

aztán a végén már szinte egymáshoz sem szóltunk,mert hiába kértem ,hogy a haverjai ne jöjjenek minden nap,nem tett ellene semmit!

aztán egyre magányosabb lettem,fizikailag és érzelmileg is megsinylettem az utolsó fél évet!

aztán 2011 szeptemberében végleg elegem lett! hiába szeretek valakit,ha ö nem értékel úgy,ahogy én azt szeretném! elköltözem...iszonyatosan fájt! csak bögni tudtam napokig!

azóta azzal a fiúval vagyok ,aki az elmúlt 3 évben rám várt,aki tartotta bennem a lelket és aki a gyerekemet is felnevelte volna..csak akkor még én nem tudtam váltani!

kiköltöztem hozzá,egy teljesen más világba,vannak nehézségeim föleg a nyelvel! de azt kell,hogy mondjam életem legjobb döntése volt!

a napokban beszélgettem az exemmel msn-en,láttam kamerán keresztül a lakást,amiért én annyit tettem és csinositottam! láttam öt is,de már nem érintett meg annyira,mondta,hogy vissza vár és,hogy még mindig szeret,akkor volt 2 nap amikor meg voltam zuhanva,és azon gondolkoztam,h vissza megyek,de amikor újra beszéltünk megint olyan volt ,mint régen!

akkor kikapcsoltam a kamerát és csak nevetni tudtam a hülyeségemen!nem is értem,hogy akartam feladni a mostani kapcsolatomat egy ilyen barbár emberért!!!!

huh kicsit hosszúra sikeredett,de mindent le akartam irni ,ami eszembe jutott :D