Ki fogom nőni az elkötelezettségi problémámat?

Még nagyon fiatal, csak 15 éves vagyok. Mégis úgy érzem az az utolsó amire vágyok, hogy járjak valakivel. Kötöttség. Nem tehetem amit szeretnék, nem beszélgethetek, hülyülhetek ugyan úgy a fiúkkal, és maga a gondolat is szabályozna... Voltam már szerelmes. 12 évesen. 2 évig. Viszonzatlanul. Később volt egy "barátom", amolyan gyerek hülyeség. Arra jó volt, hogy elfelejtettem a nagy szerelmemet... Persze nem volt semmi komoly, kézen fogva való sétálgatáson kívül semmi. Most viszont... Maga a gondolat is megrémít, hogy járjak valakivel. Csak ront a helyzeten, hogy eddig 2 legjobb fiú barátom volt, és mind a kettő szerelmes lett belém. Tönkrement a kapcsolatunk. Ezáltal még inkább azt látom, hogy ez nem jó... Persze szeretnék majd barátot. Csak éppen az a baj, hogy senki sem fog meg. Mármint persze, azért tetszedjen az illető, valamennyire nézzen ki jól. Viszont ez hiába van meg valakiben a belső értékei nélkül, vagy a nélkül, hogy tisztelni tudnám, fel tudnék nézni rá mindez semmit sem ér. Megállapítom, hogy egész jól néz ki, és elsétálok mellette. Nem rajongok a fiúkért, mármint úgy értem nem áradozok róluk, mint a többi velem egyidős lány... Például a félmesztelen képekért sem. Teljesen más. Én is megváltoztam mostanában. Emiatt legtöbbször még inkább nem értem a körülöttem lévő embereket. Leszek még szerelmes, és ki fogom ezt nőni, ugye? Volt valaki valaha hasonlóan? L