Éreztétek már úgy, hogy megbántátok, hogy megbocsájtottatok valakinek?

Igen.

Az exem nagyon gerinctelen módon átvert. Azért csalt meg, mert őt is megcsalta valaki (aki után én vígasztaltam meg tartottam benne a lelket). Nem mondta el akkor. Szakított velem, és hónapokon át hagyta, hogy okoljam magam, hogy velem van a gond és nem kellek neki. Aztán pár hónappal a történtek után elmondta, aztán megszakadt a kapcsolat köztünk... nagyon utáltam, haragudtam rá, nem bírtam felfogni hogy lehet ennyire szemét/hülye valaki. Ezután 2 hónappal felhívott, hogy bocsánatot kérjen. Én ellágyultam, mert nagyon szerettem még ezek után is, és bár rendes magyarázattal nem tudott szolgálni, úgy köszöntem el tőle, hogy "megbocsátok, szeretlek, légy boldog". Nem tartom vele a kapcsolatot, de akkor is...

Úgyérzem így utólag, hogy túl könnyen megúszta. Annyi fájdalmat okozott. Hónapokon át örlődtem miatta, erre 5 percnyi habogás után megkapja tőlem, hogy "megbocsátok". Nem csesztem le, nem krváztam le, nem szenvedett miattam. Fura.

Igen.

Hazudott nekem, és elhitette velem hogy én voltam neki az első szerelme, hogy előttem nem volt még szerelmes. Nem az fájt,hogy volt már szerelmes,hanem hogy olyasvalamit hitetett el velem ami nem volt igaz. Aztán sokszor megbántott, fájdalmat okozott nekem. Én persze mindig megbocsátottam mert szerettem, és azt mondta többet nem hazudik meg tisztel és megbecsül. Hát ebből egyiket se tartotta be.. És pár hónappal ezelőtt szakított velem azzal az indokkal hogy nem illünk össze. Mondjuk ezt a mai napig kétlem...és abban se vagyok biztos ez volt e a valódi indok. Azt mondta nem gondolta volna hogy ilyen vagyok, mikor már a legelején közöltem vele mire számítson. De akkor azt mondta nem ez a legfőbb tulajdonság. És most én töröm magam, magamat okolom mindenért, én szenvedek és pusztolok bele a bánatba, miközben ő biztos éli világát, röhög rajtam és ismerkedik jobbra- balra miközben én megutaltam mindenkit és senkiben nem tudok bízni..hála neki..

Ha én szakítok már a legelején akkor most nem szenvednék. De sose tudtam mert túlságosan szerettem/szeretem és nem tudtam hogyan, de valahogy megakartam oldani a bajokat (amiket már letudtam ), és akármennyit sírtam miatta boldog voltam mellette..