Felháborodtatok volna ezen?

Párommal 1 éve vagyunk együtt, ő 26 én 22 vagyok. Már beszéltünk összeköltözésről, de meg akarom várni míg lesz rendes állásom, így még a szülőknél lakunk.

A sztori annyi volt, hogy sokat alszunk náluk, engem meg anyukám úgy nevelt, hogy pakoljak el magam után, ha "vendégségben" vagyok akkor meg pláne. Párocskám mindig reggel megy dolgozni, engem félútig elvisz haza, utána buszozok. Hajnalban kelünk, vagyis kelek vele, hogy ne kelljen külön távolsági buszjegyet vennünk. Ő 5:50-kor majdnem szó szerint kirúgdal az ágyból, elmegyek fogmosi, mosdás, hajamat összekötöm, visszaosonok a szobába (ez max 10 perc) ekkor ő még mindig "kómázik". Tehát ő 6kor méltóztatik kikelni az ágyból, öltözik, mosdik, fogat mos, és már áll is ki a kocsival a garázsból. Míg én beágyazok (hogy ne anyukája ágyazza már be azt az ágyat ahol mi hemperegtünk előző éjjel) kiviszem a mosatlant (el is mosom, ha már anyós fent van), kiviszem a szemetet, szóval rendet rakok. Ez mindig így ment. Aztán előző héten párom bekiabál az ablakon, hogy "Na mi a f@sz van?!?"...miközben én utána (is) pakolok! Nekem se esik ínyemre 15-20 perccel korábban kelni, hogy elpakoljak. Mert ő nem fog ám meg semmit. És akkor ilyen hangnemben bekiabál...most csak nekem esik ez szarul? Nem csak magam után pakolok, hanem őutána is, és még csak meg sem köszöni ám. Szívem szerint otthagynám az egészet, hogy pakoljon maga után, de én azt nem bírnám elviselni, hogy a használt zsepiket és szétdúrt ágyneműt az anyja tegye el...Ez a minimum, ha már annyit ott vagyok.

Szerintetek?