Házasságban élek, de teljesen kiégtem. Megtegyem egy másik férfival?

Ha nem akarod megbántani akkor fel sem merülhetett az igen válasz.

Az én történetem a következő:

Házasságban éltem közel 10 évig. Úgyanígy gondolkodtam "nem akarom megbántani" nem teszem meg. Nem is tettem meg de rosszabb lett mint volt. Nem tudtam másra gondolni csak a nagy Ő-re.

Az én mentsváram egy másik Nő volt aki elszerette a férjem így el tudtunk válni szépen civakodás nélkül. De hozzáteszem ők már a végleges szakításunk elött 2 évvel már nagyban együtt voltak és valahogy a férjem nem úgy gondolkodott hogy "nem akarom megbántani".

Ha ennyire nyíltan vállalod, hogy nem szereted a férjed és csak bizonyos okok végett nem válsz el tőle akkor nem sok remény van arra, hogy egyszer minden rendbe jön!! Pláne ha már a képben van egy harmadik fél is és gondolatban már meg is tetted!! Innentől csak egy lépés a tettek és rájössz, hogy akkor sem dől össze a világ. Szerintem sokkal rosszabb vágyakozni valaki után és évek múlva megbánni, hogy miért nem szereztél magadnak pár jó pillanatot, hisz csak egyszer élünk. Nekem egy nagyon közeli barátom van ugyanilyen helyzetbe és Ő megtette. Sajna a házasságában neki sincs sok esély helyre tenni dolgokat de legalább van valaki akivel néha találkozik és elfelejtheti a hétköznapi problémáit, még ha csak kis időre is. A gond csak akkor van ha az egyik fél többet akar!!!

Szerintem sokkal többen élnek ilyen helyzetben mint hinnéd!!

Nekem erre csak egy válaaszom van, és nem árt elgondolkodni raja: "Jobb megettni és magbánni, minte megbánni, hogy nem tetted meg."

A szivedre hallgass, de a mádik visszütője pedig: Ha megetted, onnan már NINCS visszaút. De én inkább csak ez első szerint élek. bár lehetöségem lett volna rá, hogy a barátomat megcsaljam, de nem tettem meg.(mondjuk én mindennél szeretem.)

Férjed semmit sem tud a problémákról? Eleve el kellett volna kerülni ezt a helyzetet, mert szerintem ha valami kezd elromlani csak nyíltan meg kell beszélni mi miért hogyan, közölni az igényeinket stb stb. Persze ehhez 2 ember kell. De szerintem mindent helyre lehet hozni ha idejében elkezdjük. Ebben a helyzetben már úgylátom nem lehet és nem is biztos, hogy érdemes. Én például semmiképp nem szeretném, hogy a leendő feleségem x év múlva így álljon a dolgokhoz és azt várnám el tőle ha már idáig fajultak az események az a minimum, hogy közli velem, így mindenki mehet a saját boldogsága felé.

Értem, hogy nem lehet elválni, de ezt azért átgondolnám. És ha ilyen lelkiismereti problémát okoz a dolog "nem bántanám meg így soha" "Megtegye-e?" akkor valószínű miután megteszed még roszabb lesz. Tehát egyik oldalon szenvedés, gyötrődés házasságban, másikon szenvedés gyötrődés bűntudatban. A második tűnik célszerűbbnek ha tényleg semmiképp nem lehet külön utakra menni, mert ahhoz jár egy kis boldogság is. Tapasztalataim szerint ilyen esetekben 1év után ígyis úgyis válás lesz a dologból és akkor lesz igazán bántva a férjed csak akkor majd nem érdekel majd ennyire...

Viszont egészen más ha csak szexről van szó érzelmek nélkül akkor nincs itt semmi kérdés tedd meg és kész, nem kell túlfilozofálni, hisz csak hiánypótlás

Üdv Crea

Felelőtlenség bármiféle tanácsot adni anélkül, hogy a "bizonyos okokkal" , ami miatt nem válhattok el, tisztában lenne bárki is. Nagyon kérlek, ne hallgass az előző válaszadókra! Nem tudják, hogy mit cselekszenek, amikor úgy igyekeznek - teljesen jóindulatú - tanácsokat adni, hogy nem tudják, nem tudhatják (mert nem árulod el), mi az a kötelék, ami visszatart. Ha nem tudsz teljesen nyílt lenni, minden tanács sánta. Csak az összes információ birtokában lehet megfelelő döntéshez segíteni. Ez esetbe csakis te vagy ezek birtokában, tehát ne várd, hogy mások erősítenek meg a döntésedben.

üdv.: hegedor