Szakitottatok már a párotokkal? Hogyan éltétek túl a hiányát?

Szintén 3 év után. Megcsalt, így hát kiraktam a szűrét. Aztán felkerestem, hogy adok neki új esélyt, amiből ő nem kért. Áááh, kicsit sem volt megalázó! :( Hozzáteszem, ez már csak hab volt a tortán. Előtte egy sor csapás ért engem, erre ő is bedobta a törölközőt...

Túléltem. Sőt! Most már egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Kezdetben nagyon nehéz volt, de aztán szépen lassan felálltam. Ami nem öl meg, az megerősít. Vagy ha az élet citrommal kínál, akkor kérj hozzá tequilát. :)

Megtanultam tiszta szemmel nézni a kapcsolatunkat, és most már ott tartok, hogy egyáltalán nem voltam boldog. 3 év alatt szinte soha. Annyi fájdalmat, és álmatlan éjszakát okozott nekem, hogy megkönnyebbültem, hogy vége lett. Ma már tudom, hogy nem szeretett igazán, és hogy boldogtalan lettem volna vele.

Nem utálom őt. Megbocsájtottam. Azóta többször találkoztunk is. Az a vicces, hogy most őt látom nagyon szenvedni. Szerintem csak most kezdek neki igazán hiányozni.

Kitartás! Tudod, mindig a hajnal előtt a legsötétebb az ég. ;)

24/n

Engem is majdnem három év után hagyott ott, úgy hogy én még tökéletesen szeretem. Nálunk nem volt semmi könnyítő körülmény, megcsalás, megalázás, akármi.

Még a szakításban is tök korrekt volt. :(

Én próbálom a testemet és a lelkemet is kifárasztani, tanulással, és brutális edzésekkel. Persze este az ágyban mégis egyedül vagyok, ami még pokolian nehéz. De hiszem, hogy idővel ez jobb lesz.

Bocs, nekem még nagyon friss az élmény, nem tudok okosabbat mondani.

De ha akarod, írj írd ki magadból azt ami a lelkedet nyomja, lehet segít, és lehet kapsz olyan választ, ami neked is hasznos.

24L

Én amikor szakítottam a fiúmmal, borzasztóan elkeseredett voltam de tudtam hogy nem illünk össze ezért megkellett tennem a lépést 6 hónap után. Pedig szerettem, de így alakult. Aztán 2 hónapig csak beszéltem erről, egyszóval kipanaszkodtam magam, aztán elmúlt és tudom hogy ennél jobbat nem is tudtam volna tenni!

22L