Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még esélyem? Megérné még?
Sziasztok!
17 éves fiú vagyok,párom 18 éves tehát idősebb de úgy gondolom nem is ezen van a hangsúly.4 hónapja vagyunk együtt illetve már csak voltunk,nagyon szeretem eléggé érzelmes srác vagyok,ahogyan ezt a csillagjegyem is körülírja (Bika).Aztán egyik napról majdnem a másik napra
szakított velem azzal az indokkal hogy már nem szerelmes belém,és hogy fogjam fel hogy a szerelem elmúlik.Nagyon nehéz ezt megemésztenem (..) Egyébként Facebookon írta hogy szakítani akar,igazából fura dolognak tartom ezt mások meg még annál is furábbnak,de valahogy ez nem izgat, persze rossz érzés hogy nem állt elém meg minden..
Azért is fura ez számomra mert ő már sokkal hamarébb szerelmes volt belé mint én ő belé.SZÓVAL a fejemben teljes káosz.Neki én vagyok az első barátja ..szintén már csak voltam.
Egyetlen kérdésem az hogy ezek után ha nem is rögtön de később még van esély arra hogy mi együtt legyünk?Én érzem hogy van.Én úgy érzem hogy csak megunt! Túlságosan lekötöttem néha,sokat voltunk együtt főleg osztálytársak is vagyunk..de ő meg ezt úgy fogja fel hogy már nem szeret.(Gondolom én)
Azt szokták mondani, hogy egy nő minden férfira férfiként néz (akár bejön neki, akár nem), kivéve arra, akit már nem szeret. Tök mindegy hogy fogalmazunk, ha azt írod, csak megunt, az ugyanaz. Tudom, hogy ezt most nem így érzed, mivel még szereted, de ha valaki olyan tahó, hogy facebook-on szakít, azt nem kell sajnálni. Idővel te is rájössz.
Ui: Ha azt akarod, hogy férfinak kezeljenek, ne nagyon hozakodj elő asztrológiával. :)
Utolsónak van igaza... ha számítottál volna neki, akkor tesz a kapcsolatért. A volt csajom engem is egy sms-ben akart ,,lerendezni" kamu ,,nem állok készen egy komoly kapcsolatara" dumával... aztán szépen kiderültek a dolgok, hogy miféle ember is valójában.
Szóval felejtsd el, és keress valaki mást ! (Tudom nem könnyű, de az idő be fogja gyógyítani a sebeket, akkor is,ha most ezt nem hiszed el.)
Értem az adott szituációt,s ezzel tisztában vagyok illetve tisztába akarok lenni.És emiatt hogy nem élőben,személyesen mondta meg háát igazából nem akarom érte bántani (lehet azért mert még mindig annyira szeretem) de alapból ilyen vagyok nem haragszok meg senkire igazából, csak rosszul esnek a dolgok.Most életvidáman tengeti napjait, azt veszem észre rajta mintha nem is érdekelné!? Mélyen belül biztos érdekli ..
Ha találkozunk próbálom azt mutatni hogy erős vagyok,de mihelyst hazaérek egyből eltörök:(
Úgy vagyok vele ha ebből lesz még valami,azt csakis ő kezdeményezheti.Én nem nagyon akarok utána futni avagy rákényszeríteni se semmire (mivel a szerelmet nem lehet kizsarolni)de ha 1x kisebb idő múltán megkeres hogy még mindig akar vagy érez valamit.Akkor mit tegyek?
Ui:Igazából azt beszéltük meg még aznap telefonon hogy tartunk szünetet (nem mondott NEM-t) vagy csak nem akart?
Mi nem tudhatjuk, hogy van-e oka, hogy kiszeretett belőled. Szerintem a szerelem egy olyan megmagyarázhatatlan, gyakran irreális dolog, hogy nem érdemes a fellobbanása vagy az elmúlása mögött okokat keresni. Mint mondtad, első voltál neki, és a szerelmesek az elején gyakran inkább a szerelembe szerelmesek, az új érzésbe, hogy van valakijük, hogy kipróbálhatják, milyen valakit legálisan megcsókolni, azaz nem kapnak érte pofont. :)
Az itt válaszolók nem mondhatják meg neked, hogy ha vissza akar menni hozzád, akkor visszafogadd-e, mert a magánügyed, és annyit azért messze nem tudunk az egészről, hogy tanácsot adhassunk. Annyit mondanék, hogy ha tényleg meggondolná magát, akkor először ne gorombán, de mondd el neki, hogy nem éppen a helyes módon intézte a szakítást, és kérj egy kis gondolkodási időt is tőle. Csak hogy ne érezhesse úgy, hogy szívességet tesz. Legyél Te, aki jófej és visszafogadja (ha így döntenél). De azért ne éld bele magad, és ha egy mód van, felejtsd el. Hidd el: én nem egyszer ringattam magam ilyen hiú ábrándokban, és csak a drága időm ment, annál tovább tartott talpraállni. Meg persze elszalasztottam más lányokat.
Fáj hogy ilyeneket mondtok,de tudom ez az igazság és hiszek nektek.Próbálom megtalálni magamban az egyensúlyt hogy valahogy túllépjek rajta.De arra látok esélyt hogy esetleg egy erős barátság folytatódhat mivel ismerjük egymást,egymás érzéseit esetleg vágyait így megtudnánk mindent beszélni ha van valami problémánk.Bár azt nem szívesen hallgatnám meg hogy ki tetszik neki,de nagyon örülnék ennek ha maradna a jó viszony és a szép emlékek.
Láttok erre esélyt?Tudom ez a tipikus lehet e a szerelemből barátság kérdés amit már kismillióan föltettek.
Örültem hogy én vagyok neki az első,de most azon bánkódom hogy miért pont én?Talán ha nem én lettem volna akkor több esélyünk lett volna a kapcsolatunkra.Ha nem is most de egy jó pár évvel később talán újra alakul valami,persze ezalatt ő is és én is járjuk a magunk útját.
Minden nap látom ez a baj:(((
Teljesen olyan mintha nem is érdekelné.Vagy csak én nem veszem észre vagy jól álcázza?Nem akarom bántani,de kicsit szeretném ha ő is kellemetlenül érezné magát.
De az a legrosszabb hogy emellett a facebookos szakítás előtt pár órával jöttem el tőle,ott nem nagyon éreztem ezt és nem is mondta el.Azt mondta utána hogy nem akar velem játszani,kihasználni.Vagy neki ez csak később lesz rossz érzés?Sokan azt tanácsolják családban barátok hogy legyek erős lássa rajtam,és neki ez fog fájni *hogy milyen hamar túl tettem magam rajta* igaz ez?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!