Mit tegyek ezek után? Megéri várom rá?

Helló!

23 éves egyetemista srác vagyok, barátnőm 22 éves. Két éve voltunk együtt. Az első 10-11 hónap hihetetlen csodálatos volt. Nagyon jól éreztük magunkat egymással, minden tekintetben. Azután részben rajtunk kívül álló okok miatt elkezdtek megváltozni a dolgok közöttünk. Elkezdtünk dolgozni az egyetem alatt, és úgy hozta a sors, hogy mindketten egy helyen dolgoztunk. Nem laktunk együtt de nagyon sokat voltunk a másiknál. Sokszor hazavittük a munkahelyi feladatokat, együtt próbáltuk megoldani, de a sok feszültség és teljesíteni akarás sok konfliktust szült. Kétszer fajult odáig a veszekedés, hogy barátnőm majdnem elhagyott, de mindig sikerült megbeszélnünk, nem is sok idő alatt. Az utolsó hónapokban már minden héten sikerült kiakasztanunk a másikat valami hülyeséggel, de a köztes időben nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.

Három héttel ezelőtt, legutolsó konfliktusunk után 1 nappal, bejelentette, hogy elhagy, mert nem bírja tovább mellettem. Úgy érzi, hogy mindketten túl hirtelen haragú típus vagyunk ezért ennek nem lesz jó vége, nem illünk össze. Természetesen próbáltam visszafordítani az egészet, de nem sikerült, esélyem sem volt. Ha valamit nagyon akart abból nem engedett sohasem, és most is ezt a határozottságot láttam rajta.

Azóta nagyon sokat rágódtam, hogy vajon kinek volt igaza, ki tett több rosszat a másikkal, kinek a hibája volt az egész. Elismerem, sok-sok olyan dolgot tettem ami egy kis odafigyeléssel és odaadással elkerülhető lett volna, de az adott helyzetben mégsem voltam képes rá. Fordítva szintén ez a helyzet szerintem.

Nagyon szeretem még mindig és ő is azt mondja, hogy nagyon szeret, szakításunk után is. Mondott egy nagyon meglepő dolgot még 3 hete, hogy ha hagyom túltenni magát az egészen, újra összeszedni magát, akkor valamikor újra megpróbálhatnánk. Ha megvárom.

Abban biztos vagyok, hogy nem hazudott. Fontos dolgokban sohasem szokott, inkább elmondja még ha nagyon fáj is. Én szeretném meglátni, hogy tényleg újra tudja-e velem kezdeni, de nem tudhatom, hogy tényleg van-e esély rá és, hogy lehetséges-e akár sok-sok hónapot várni egy lányra ilyen állapotban, összetört szívvel.

Szerintetek érdemes megtennem? Vagy heverjem ki és keressek egy olyan lányt akivel mindenben megértjük egymást?