Hogyan lehetnék egyedül boldog?

Először is: ebben a nagyon fiatal korban nem kell kétségbe esni ilyesmi miatt... ma még nincs senkid, de lehet, hogy már két hét múlva a tiéd lesz a nagy Ő (úgy legyen!).

Másodszor: én egyedül vagyok (permanensen), és boldog vagyok. Persze, ez nem volt mindig így... volt idő, amikor ebből az okból kifolyólag nagyon boldogtalan voltam.

Nincs igazán receptem erre a boldogság-dologra. Én azt csináltam, hogy intenzíven belefogtam olyan tevékenységekbe, amiket mindig szívesen csináltam volna, de azt hittem, hogy én nem vagyok rá képes. Nagyon meglepődtem, mert azonnal nagyon jól mentek (sport, idegen nyelven olvasás, és ilyesmik).

Jó természetem van, és jó a megjelenésem is... de van, akinek az van megírva, hogy egyedülálló legyen.