Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gondolkozott itt már vki öngyilkosságon? Esetleg volt már aki próbálkozott? Később megbántad?
17 éves fiú vagyok, soha az életemben nem vtak barátaim, bnőm se. Mikor látok városban ien társaságokat akik beszélgetnek, nevetnek mindig úgy megfájdul a szívem. Ezért gondolkozom az öngyilkosságon most. Anyámék is utálnak, nem hiányoznék Nekik. :(
Vannak itt hasonló helyzetűek?
Na először is cimbi ne legyél öngyi mert az gáz. Nekem van olyan ismerősöm aki öngyilkos lett aztán megbánta. Nem voltak barátaid, ennek két oka lehet:
1. gyökér vagy
2. a környezetedben mindenki gyökér
A leírásod alapján a másodikat feltételezem, ez pedig azt jelenti hogy rossz környezetben vagy (iskola, stb.). Namostan amint látom van neted, tehát célszerű volna a neten barátokat keresned (ehhez szintén célszerű tematikusan, az érdeklődési körödnek megfelelően tenni). Először szocializálódj, építs ki egy baráti kört magadnak, nem muszáj a környezetedben lévő gyökerekkel, lehetnek távolabbi ismerőseid. Ha már szocializálódtál a csajozás kicsivel nehezebb lesz, de majd meglátod az is előbb-utóbb (lehet inkább utóbb) sikerül (esetleg cheatelj, nyomulj MILFeknél, ott megtanulod az alapjait, utána menni fog a többi csajnál). Öngyilkosságot nem javaslom, szerintem ha úgy érzed hogy anyádék is utának, akkor vesd fel nekik hogy felmerült benned ez a gondolat, és nézd meg mit reagálnak (feltételezem ha neveltek 17 évig, akkor nem utálhatnak annyira). Ez van, rossz környezetbe kerültél, ezt dobta a gép, alakítsd a saját sorsodat!
Mindennap ezen jár az eszem, de még nem merem megtenni. Egyedül a hobbim az amiért megéri élnem, csak sjanos ahhoz nagyon sok pénz kell. Arra esélyem sincs, hogy valaha is pénzt fogok tudni keresni
22F
nekem volt olyan ismerőrösöm aki azlett és megbánta ..wtf?Oo
nekem csak időszakaim vannak ilyenek mikor semmi se sikerül
egy öngyilkosságot nem lehet megbánni,mert akkor már nem él az ember,max a próbálkozást lehet megbánni
am kedves kérdező,ne legyél elkeseredett keresd az apró örömöket az életben,próbálj ismerkedni :)
Igen gondoltam rá,és sokáig is inkább depresszió-félém volt,azt hiszem.. előtte boldog voltam,aztán szép lassan kezdtem a reményvesztett emberek oldalára "állni"..furcsa,mert nem voltam olyan,aki feladná a reményt,szerettem élni,ilyenek.
Sokat sírtam,de nem szerelmi bánat miatt alakult ki az egész..
Már nagyjából úgy érzem rendbe jöttem pár hónap alatt végre!:)
16/L
De jó, hogy ide találtam! Én is nagyon a padlón vagyok. A legborzasztóbb, hogy nem tudom,mivel érdemeltem ezt meg. Mindenki a lúzert játszatja velem,minden párkapcsolatomban megaláznak,szemétkednek velem. Párkapcsolat? Ha legalább odáig eljutnák. Csak elhúzzák a mézes madzagot,felültetnek a körhintára, jól megpörgetnek, és élvezettel nézik,ahogy szédelgek jobbra balra,közben röhögnek.
Barátaim nekem sincsenek,a szüleim, és a tesóm nem hallgat meg. Minden randi után ugyan úgy járok,pedig nem vagyok hülye gyerek. Van beszélő tehetségem,humorom,alul iskolázott sem vagyok,három hangszeren játszom,még idegen nyelvet is beszélek,mégis úgy bánnak velem,mint egy utólsó rakás kakival.
Hogy eszembe jut e? Igen. Eszembe jut. Túl nagy az élet ösztön. Hiába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!