Csak a szeretet számít?

19 éves vagyok, a barátom 25. 17 évesen meghalt az anyukája, akkor változott meg teljesen az élete. Még jóval az anyujuk halála előtt építkezésbe kezdtek, amit csak hitel felvételével tudtak befejezni. Pár évvel később beleszeretett egy másik nőbe az apuja, de mivel a barátoméknak (3-an vannak testvérek)nem jött be a nő, így az apuka költözött oda ehhez a nőhöz. A barátomékra maradt a lakás, igaz az apujuk szokott beleadni a hitelbe, rezsibe, de mostanra már abszolút nincs pénze. A barátom húga még csak 17 éves, alig tudják kifizetni neki a kaját, buszjegyeket! A barátom is még tanul, de már nem kap árvaságit, így nagyon nehezen él meg. Viszont ha elkezd dolgozni, még akkor is ott lesz a diákhitel, amit régebben vettek fel. Már nem tudom mivel vígasztalni, teljesen elvan keseredve és az az igazság, hogy én sem látom túl rózsásnak a helyzetét! Nagyon távol lakunk egymástól, így még nehezebb a helyzetünk sajnos. Amikor telefonon beszélünk és meséli az állandó vitáikat a pénzről stb. akkor iszonyú érzés, hogy nem tudok ott lenni vele, vígasztalni őt! Valójában az öccse az, aki sokat költ és egyáltalán nem becsüli meg a pénzt, elvannak maradva a hitellel, számlákkal, szóval mindennel. Nem tudom, hogy szeretnék-e ennek részese lenni. Imádom őt, tuti nem szakítanék vele, csk én nem igazán ilyen életet képzelek magamnak. Az én családom elég jól áll anyagilag és sosem gondolkodtam azon, hogy majd egyszer 10-20 évig törlesztem a hiteleket....nem is szeretném! A barátom mérnöknek tanul, jövőre végez,majd biztosan jól fog keresni csak attól félek majd sokat próbál segíteni a tékozló öccsén(24), az adóssággal teli apujának, a szegény húgának (akit tényleg sajnálok, még nagyon fiatal!)és belekerül egy ördögi körbe, amiből nem lehet kijönni. Mi meg majd vitatkozunk a pénzen....na ez az amit nem szeretnék....

Bocsi amiért ilyen hosszú lett!

Előre is köszönöm válaszaitokat!