Én vagyok önző? Miért "erőlteti" a barátságot?

na szóval:álltalában ha bepróbálkozom egy lánynál legyen az ismerős vagy ismeretlen és ha nem jövök be nekik jönnek a szokásos legyünk csak barátok sablonnal de nem is sok idővel később szépen leépülnek(nem találkozunk többet)erre azt mondom oké

de van egy ismerősöm akivel ugyanigy vagyok kivéve hogy ő erőltetné a barátságot(csak én ugy vettem észre hogy míg a régieknél részemről oké lett volna a barátság addig vele nem igazán mégpedig azért mert ugy érzem őt tényleg kedvelem talán szeretem is)

probáltam finoman célozgatni rá hogy lehet nem kellene találkozgatnunk de nem veszi a lapot.

ennyire természetes lenne neki hogy visszautasítás után még simán lehetünk barátok? vagy miért?talán tudnék a barátja lenni de most ugy érzem feszéjezve érezném magam a társaságában.

Mit tennétek a helyemben?probáljak a barátja maradni hátha lesz valami vagy feketén-fehéren mondjam meg neki?

csak megbántani sem szeretném.