Szóval akkor szerelem = bugyutaság?

Előre is elnézést minden szerelmestől, meg bárkitől, aki magára veszi. De én azt vettem észre, h amint az emberek szerelmesek lesznek, valami átkapcsol bennük és a bugyutaságfaktoruk az egekbe szökik...

Csak h néhány példát írjak:

- mindenféle hülye, értelmetlen beceneveken szólítják egymást: mókuska, bogyó, édeske, nyuszifül(ilyenkor mi van, elfelejtettétek egymás nevét? kajak nem értem)

- összerakják az ujjaikat és szívet formáznak belőle (oké, ez még valamennyire érthető is, néha aranyos is lehet, de nem értem akkor sem, ennek mi a célja, h megmutassák, h ők akkor most mekkora szerelmesek?)

- tudják egymás jelszavát mindenhova (ez MI??? ha az ember jár valakivel, akkor automatikusan MINDENT tudnia kell róla?? és mi van, ha szakítotok? vagy az nincs is benne a pakliban??)

- nyilvánosan büszkélkednek mások előtt, ők bizony kifliben alszanak (egészségükre, de ez szerintem a kettőjük dolga)

- nem is létezik már egy személy, mindenki egyetlen személyként gondol rájuk, mint Jóska és Mariska...olyan már nincs, h Jóska... mert az magával vonzza azt, h Mariska (kajak nem értem, max házaspároknál okés)

- boldog boldogtalannak ömleng a kettőjük életéről

- gügyögnek egymással (puszilállak... szeriiii...mi ez itt az óvoda?!)

És még sorolhatnám. Persze lehet csak én vagyok érzéketlen fatuskó, hogy irritálnak ezek a dolgok. Vagy éretlen vagyok és gyerekes, meg miegymás... vagy egyszerűen csak még nem voltam szerelmes, így nem tudhatom. De ilyenkor komolyan elgondolkozom, h ha én is ilyen cikis és nyálas és érzelgős leszek, akkor nem igen kérnék belőle.

Na de tényleg nem akartam senkit megsérteni, csak egyszerűen szeretném tudni, hogy miért "váltanak" az emberek, ha szerelmesek? Azt nem lehet ésszel?