Szeretem, de nem tudok vele együtt lenni. Mit tegyek?

Mindenkinek vannak hibái... Meg kell érteni a másikat, és el kell fogadni úgy, ahogy van... Mert még mindig jobb együtt, mint külön...

A problémákat meg megoldani kell, és nem elmenekülni előlük...

"Akik magukkal hordozzák a hegeiket, azok sosem lesznek igazán boldogok..."

Nem tudod magad teljesen függetleníteni tőlük. A következő alkalommal a vita hevében úgyis elő fog törni. Ne egy normális kapcsolatot képzelj el, hanem egy olyan szenvedélyes és intenzív kapcsolatot, amelyben a felek hiába érzik egymás gondolatait is, egyfolytában a másikba marnak és nem tudnak kiegyensúlyozott kapcsolatban élni. Nálunk legalábbis így volt. Amikor jó volt, akkor tökéletes, tényleg egymás gondolataiban olvastunk (talán ez is volt a gond), aztán hirtelen egymásnak estünk.

Héja nász az avaron.

Nincs jövője, legalábbis nekem nem sikerült, és nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen esetben mégis boldog és kiegyensúlyozott kapcsolat válhat belőle.

Olykor úgy érzem, hasonló helyzetben vagyok a barátommal, de mi mindig megoldjuk. Ma is volt egy elég nagynak mondható konfliktusom vele, amit megbeszéltünk.

A seb beforr, meggyógyul, csupán tenni kell azért, hogy minél előbb csak a heg látszódjon, majd az is eltűnjön, szépen lassan, ha el tud... Ha igazán szeretitek egymást - én ezt vettem észre -, akkor megbeszélhetitek. Mindent. Veszekedés talán nem kerülhető el majd, de legalább üljetek le és mindketten mondjátok el a másiknak, hogy mi a rossz és hogy mi fáj neki a régi időkből. Ha mindketten megértitek a másik nézőpontját, akkor talán sikerül elérnetek azt, hogy az idők végezetéig együtt maradjatok vagy ha nem is olyan sok ideig, de egy darabig biztosan. :)

Sok szerencsét hozzátok! :)

J válasza

Énis hasonló cipőben járok csak én fiu vok.

Üllj le beszélj vele, és probáld meg megérteni az álláspontját.