Ti értitek? Kéne egy kis kívülállói segítség!

Jó pár éve együtt vagyunk a párommal, akit tényleg szeretek, de mostanában nagyon távol érzem magamtól. Még annyira sem foglalkozunk egymással, hogy veszekedjünk. Tudom ez most biztos bután hangzott, nem is vágyam, hogy vitatkozzunk, de akkor legalább foglalkoztunk valamilyen szinten egymással.

Ami rontja egy picit a helyzetet, hogy megismertem egy férfit, aki alapból nem jön be, de valamiért nagyobb hatással van rám, mint szeretném. Néha úgy érzem, hogy ez kölcsönös és néha pedig, hogy tiszta hü..e vagyok, mit képzelek én magamról. Arra már rájöttem, hogy nem a külseje fogott meg (azért nem a visszataszító kategória), hanem talán az esze, a gondolkodásmódja. Néha érzek tőle poz. jeleket néha pedig, hogy magasról tesz rám. Nem akarok én tőle semmilyen kapcsolatot, max egy néha beszélgetős átlagos ismerősi "viszonyt", de úgy érzem bármit is teszek az csak rossz. Próbáltam közömbös lenni, de akkor értetlenül nézett rám, volt, hogy szomorúnak is tűnt. Próbáltam nyitni felé, "mint barát", ami néha bejött néha pedig nagyon tartózkodott, volt hogy úgy válaszolt próbált terelni, rám sem nézett, aztán hirtelen mentegetőzve válaszolt. Pedig semmi olyat nem mondtam, amiért kellett volna mentegetőzni, szimplán csak érdeklődtem. Nem tudom, hogy félreértette-e az érdeklődést és azért próbált udvariasan hárítani, vagy többet gondol felőlem és próbált leszerelni, pedig nem is kellett volna. Tipikus esete az "anyja sem érti a szavát" helyzetnek.

Úgy érzem, lehet ő is u.úgy van velem, mint én vele. Nem akarnánk egymástól semmit párkapcsolatilag, mégis vonz minket a másikban valami. Nem értem az egészet és nem tudom mi lenne a helyes, teljes káosz van a fejemben. Ráadásul a lelkiismeretemmel sem tudok elszámolni a párom felé, pedig tényleg semmit sem csináltam és nem is akarok.

Mi van velem? Miért vonz annyira az a másik férfi mikor még azt is biztosan tudom, hogy bizonyos tulajdonságai miatt elviselni sem tudnám páromnak?!

31/N