Ilyen nehéz lenne a szerelem?

Régóta tartó, komoly kapcsolatban élek.Nagyon-nagyon szeretem a páromat, azt is mondhatom, hogy szerelmes vagyok Belé, és a "rózsaszín köd" nálam több, mint 5 éve tart.Nem élünk együtt több okból kifolyólag, de tervben van.A kapcsolatunk minden téren nagyon jó, és tudom, hogy Ő is velem akar lenni, és, hogy úgy szeret, mint én Őt.

Egy "baj" van csak. A találkozásokat úgy oldjuk meg, hogy vagy én vagyok Nála vagy fordítva.Több napot is együtt töltünk, ha időnk engedi, amik mindig csodálatos napok.Olyankor egyszerűen eszembe sem jut a világ, rajta kívül semmi másra nem tudok figyelni.A "baj" az, hogy mikor pár napra újra "elválunk", összeszorul a gyomrom, majdnem könnyes lesz a szemem, alig tudom visszatartani, és iszonyúan nehéz visszaállnom a Nélküle töltött hétköznapokra.Mindig Ő jár a fejemben, az együtt töltött időnkről ábrándozok, és arról álmodozom,milyen lesz a következő együttlétünk...miközben a munkámmal alig haladok, nagyon nehéz koncentrálnom.

Ez a szerelem miatt van?:)Hogyan lehetnék hasznosabb a 7köznapokban, mikor Ő nincs velem?Sokszor, mint a filmekben, csak fekszem az ágyamban és Róla ábrándozok.Amit nem bánok, mert imádom, csak jobb lenne a munkám szempontjából ha mást is csinálnék.:)