Nagyon bunkó volt tőlem, hogy nem beszéltem vele?

Egy éve szakított velem a barátom. Utána 1-2 hónapig próbálgattuk a "barátság" dolgot, aztán én kértem, hogy inkább szakítsunk meg minden kapcsolatot, mert nem tudok barátként nézni rá, csak kínlódok inkább.

Egy év után először véletlen összefutottunk, buszra vártunk mind a ketten, fél óra volt az út. Ő vett észre először, köszönt, és kérdezte is, hogy mi újság, próbált beszélgetni. Én kerek perec megmondtam, hogy ne haragudjon, de nem akarok beszélni vele.

Nekem azóta senkim nem volt, és azért is komolyan meg kellett harcolnom, hogy fél év után már ne sírjak miatta heti szinten. Hogy életem legyen újra, és képes legyek másokkal ismerkedni. De azóta sem felejtettem el teljesen, és még mindig fáj, hogy elveszítettem, mert vele akartam élni az életem. Akkor és ott úgy éreztem, egy év után se vagyok képes két mondatot se váltani vele. Nem a harag miatt, hanem azért, mert még mindig jelent valamit nekem.

Nagyon tahó voltam? Hogy kellene kezelni az ilyen helyzeteket?