Ha arra a kérdésre, hogy te mással el tudod képzelni az életed, igen a válasz, akkor az szakítóok?

azt sem tudom, hogy ez most olyan kérdés, hogy persze, senki nem hal bele ha vége és új életet kezd mindenki mással, tehát elképzelhető, tehát jóformán csak hazudni lehet nemleges válasz esetén.

vagy hogy lehet ezt egyáltalán pozitívan lereagálni?

"A felindulás amiről beszélsz az féltékenység és ez jogosságának el nem ismerése miatti sértődöttség!"

vagy az, hogy bizonytalanságban érzem magam, tekintve, hogy mindig a szakítás szélén állunk.

28 n

a párom családot akar velem

csak összeférhetetlennek tűnünk, tekintve, hogy mindig szabályozni akar.

amit az elején nem is bántam, csakhogy úgy néz ki, ennek soha nincs vége.

ezért nem akarok szakítani, mert családcentrikus és bónuszként helyes férfi, amilyet találni szinte lehetetlen - próbáltam keresni. ő volt az egyetlen potenciális jelölt anno, amikor kb 50 pasival volt már randim társkeresőkről.

amúgy lereagálta a kérdést, hogy mégcsak nem is akarja mással elképzelni, velem tervezi a jövőt, sok felkiáltójellel :)

de a végére odabiggyesztette, hogy csak ebben, meg abban változzam :(