Úgy érzem, hogy kezdek szinte már közömbös lenni a párom számára. Hogyan érhetném el, hogy úgy nézzem rám, mint régen?

Az évforduló úgy volt, hogy én már kitaláltam pár héttel előtte, hogy mit szeretnék neki adni (az alapján, hogy figyeltem, hogy miket mond - ez tetszik, az de jó lenne, nekem is kéne ilyen stb.) Egy egyedi ajándékot csináltattam, most nem lényeges, hogy konkrétan mit. több hétig szervezgettem, hogy az elkészült dolog pontosan olyan legyen, amilyennek a párom örülne.

Erre az évforduló előtti napon beszélgettünk, de neki nagyon sietnie kellett haza. Kérdeztem, hogy miért, erre ő mondta, hogy hát igazából még meg sem vette az ajándékomat.

Gondoltam, mindegy, legalább eszébe jutott.

Másnap korábban érkezett a találkozóra, és felhívott, hogy tudok-e én is korábban jönni. Mondtam, hogy igen, csak kell még egy kis idő, mert be kell csomagolnom az ajándékot. Erre ő azt válaszolta, hogy minek, hiszen ő nem is tartja ezt olyan nagy eseménynek, így nincs is nála ajándék.

És nem is volt, amikor hazaértünk, kaptam egy virágot( ami nem rózsa, pedig az talán jól esett volna...)

Nem azt sajnálom, hogy nem kaptam olyan nagy ajándékot, hanem azt, hogy ő azzal mentegetőzött, hogy azért nem, mert neki ez nem fontos!

Igen, valóban nem maga az ajándék a lényeg, hanem a hozzáállás. (bár, hozzá kell tennem nem csak ilyen téren nem volt az igazán jó az "ünneplés"...)

Csak már nem akarok ezzel előjönni, mert több hete volt, és nem is ez az ami miatt azt érzem, hogy már nem úgy tekint rám.

Emiatt valami általánosabb megoldásra lennék kíváncsi.

Ezt egy kicsit "teperésnek" érzem. Úgy tudom, hogy az ember azt tudja igazán értékelni, amiért küzdött, hogy az övé legyen. Én ebből szeretnék kiindulni, csak nem tudom, hogy ha már együtt vagyunk, akkor konkrétan mit is kéne tennem.

Persze ettől még igyekszem a kedvében járni, ha találkozom vele csini vagyok és sör is van :-)