Járnál hajléktalan nővel/férfival ha kiderül, hogy értelmes és nem önhibából került az utcára?

Nekem a hozomány lenne a legkevesebb, mert nem születhet mindenki gazdagnak, de az hogy hajléktalan az azt jelenti, hogy nem túl talpraesett.

Márpedig, ha jövendőbelim, nem áll meg még a sját lábán se, akkor ha családja lenne mit csinálna? A gyerekének mit mondana? Most nem kapsz kaját, mert apukát elküldték és nem talál másik állást?

Szóval nem.

Adott esetben igen. Ha látok benne fantáziát mint nőben és egy kiadós fürdés, szépítkezés rendbetétel után tetszene/jól nézne ki. Ha képes lenne beilleszkedni egy normális környezetbe, ha tanult (legalább érettségi/szakközép/szakmunkás).

Ha a fentiek állnak akkor adnék neki egy esélyt, rendelkezésére bocsátanám az eszközöket amikkel rendbetehetné magát, és egy hordásnyi ruhát hogy átlagembernek nézzen ki.

Ha adott időn belül nem tud élni a lehetőséggel kitenném.

Persze fennáll még a probléma hol ismerkednék meg egyáltalán egy ilyen emberrel, de a fentiekben eltekintettem ettől.

Ha korban hozzám illik, intelligens, becsületes és jól néz ki, hát.... miért is ne? A szerelem az első, ha az megvan akkor ketten minden próbát kiállunk. Aki erre a kérdésre nemet mond, az talán elgondolkodhatna egy kicsit azon, hogy vajon tudja e mi a különbség a szerelem és az érdek között?

Marhára nem érdekelnek az anyagiak, még akkor se ha nincs mit enni. Nem tagadhatom meg a szívemet, sem önmagamat.

25F

"mert értelmes ember nem landol az utcán, vagy ha igen akk talpraáll."

Íród ezt a fűtött lakásból, anyuciék számítógépén. Remélem lesz alkalmad kipróbálni milyen jó dolog az utcán aludni.

ma 02:49!

Fogadjunk, hogy szociális munkás vagy...:D Ilyen marhaságokat más biztos nem írna.

Áruld már el nekem, hogy hol? Milyen körülmények között? Hogyan kezdenél el ismerkedni egy hajléktalannal? Kicsit abszurd ami írsz...