Mégis mi lehet a gond? Mit tehetnék? .

Párommal 2 éve vagyunk együtt, harmonikus párkapcsolatot tudhatunk a magunkénak. Rengeteg dolgon keresztülmentünk már együtt - gondolok itt családi tragédiáktól kezdve terhességi parázásig is. Nem élünk még együtt, egyelőre én is tanulok, és ő is idén fejezi be az OKJ-s képzését. Más városban lakunk, de minden héten péntektől vasárnap estig együtt vagyunk, egyszer itt nálunk, egyszer pedig náluk.

A gond a következő: a pénz és a jövőkép. Mind a ketten családi életet szeretnénk majd élni, és közös terveink vannak a jövőre tekintően. 4 gyereket szeretnénk, és egy szép kis otthonos családi házat, és természetesen biztos megélhetést, semmi többet. Viszont Ő fél attól, hogy mindezt nem fogjuk tudni megteremteni, ugyanis kilátástalan náluk az anyagi helyzet odahaza. Édesanyja most veszítette el az állását, és jelenleg 180 ezer forintból élnek négyen, hitellel, mindennel együtt. Párom most azon a kérdésen ugrál már egy ideje, hogy mit csináljon. Két választása van: vagy elkezdi majd a főiskolát is, hogy kapjon rendes papírt a szakmai tudásáról, vagy elmegy dolgozni, és Isten tudja kap-e rendes állást, olyat, amiből el tud tartani mindkettőnket egy darabig, legalább addig, amíg én is majd egyetemre járok... Én amint befejezem a gimnáziumot, el kell költöznöm itthonról, mert a családi helyzetem nincs a fényponton már egy ideje, de ez jelen esetben nem számít sokat.

A másik gond az, hogy náluk ugyebár most nincs pénz, nálunk viszont van, és a párom valamilyen szinten utál érte. Amikor mutatom neki, hogy ezt meg ezt vettem (természetesen nagy büszkén, hogy milyen jó vásárt csináltam), hallom a hangján azt az irigységet, hogy "persze, mert te megteheted...". Iszonyatosan rosszul esik. Most kérdés lehet, hogy én miért nem adok neki pénzt, vagy miért költöm másra, de ezt most bonyolult lenne itt leírni. Annyi a lényeg, hogy én most élem ki először magam pénz téren, eddig sosem volt zsebpénzem, és meg kell tanulnom beosztani, ráadásul közrejátszik ez a női vásárlási mánia, ami nem mánia, hanem egy nő ettől érzi jól magát... ettől, hogy van ruhája, tudja azokat váltogatni, kombinálni.

Szóval fogalmam sincs mit csinálhatnék. Próbáltam támogatni, hogy együtt találunk rá megoldást, de boldogtalan, mert bármit kitalál, mindig falakba ütközik, mert mindenhez pénz kell. Mégis mit lehetne tenni?