A páromat egyben a legjobb barátomnak is tartom. Ez baj?

Eleve úgy jöttünk össze, hogy előtte barátok voltunk, bár részemről nem volt ez tiszta barátság, én már a kezdetektől többet szerettem volna. De már akkor is rengeteg dologról tudtunk beszélgetni, nem éreztem magam soha kényelmetlenül a környezetében, az se zavart ha melegítőben vagy tök kócosan látott (pedig össze akartam vele jönni). Ez most is így van...

Kb 8 hónap barátkozás után végül összejöttünk, másfél éve együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt, kívánom is, szexuális életünk nagyon jó. Alapból egyértelműen a páromként, szerelmemként tekintek rá, de ha mondjuk feltennék nekem azt a kérdést, hogy ki a legjobb barátom, arra is ő lenne a legjobb válasz...

Sokak szerint ez így nem jó, mert a két "szerepet" el kell választani, meg mi van, ha szakítunk, akkor elvesztem a legjobb barátomat is. De nekem ez így jó, hogy a barátommal tudunk nagyon romantikusak is lenni, de máskor meg agyoncikizzük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, nem vagyok gátlásos mellette, nem jutnak eszembe olyan dolgok, hogy "jaj most ehhez mit szl majd a barátom?" stb...

Ti mit gondoltok erről a témáról?

22/L