Mit tegyek? Hogy tarthat még mindig a legjobb barátjának?

Nem esik le neki hogy szinte párkapcsolatban élünk. Eljárunk kajálni, ha átmegyünk egymáshoz egy ágyban alszunk, az összeköltözést tervezzük, lelkitársai vagyunk egymásnak, ma mégis közölte hogy én vagyok a legjobb barátja.

Nem mondhatom meg neki hogy szeretem vagyis nem kezdeményezhetek, mert annyira önbizalomhiányos és annyira határozatlan, hogy ha megmondanám neki soha többé nem akarna látni. Általában én döntök, sokszor az ő dolgaiban is, mert egyedül nem tud. De azt biztosan tudom hogy megijedne az ilyen komoly érzelmektől. De hát annyit ölelkezünk, simi... Hogy döbbentsem rá, hogy mégis mi zajlik köztünk?