Hogyan tegyem túl magam egy olyan megcsaláson, ami már két éve történt (csók)?

2,5 éve vagyok a barátommal, 3 hónap után egy házibuliban megcsalt egy lánnyal (aznap ismerte meg, azóta sem találkoztak, be voltak rugva, állitolag a lány smárolta le, de hogy ki volt a kezdeményező fél az itt most mindegy). az eset után még 4 hónappal vallotta be nekem (msn-en, szülinapomon). Akkor ugy döntöttem, vele maradok és megbocsátok.

csak hogy ez nem olyan könnyű! nagyon büszke és dacos fajta vagyok én, és ha valaki megaláz engem, azon nekem revansot kell vennem. nem a visszavágásról beszélek, hanem a letisztázáson. barátommal ezerszer megbeszéltük már ezt, egyébként egy csupaszív, kedves fiú és nagyon jól megvagyunk, bármit megtesz értem, mindenki szerint egymásnak vagyunk teremtve, és habár az eszemmel tudom h nem csajozós típus és megbízhatok benne, akkor is bennem van a gyanakvás.

mivel ez kétemberes meló volt, letisztáznom is két emberrel kéne, és vele már százezerszer átrágtuk, hogy történt, mi történt utána, beszéltek-e azóta, őszintén elmondott mindent (többször is, mindig ha kértem tőle), de mivel a lánnyal sosem fogok tudni beszélni (messzi lakik, főleg így két év távlatából hülyeség is lenne felhozni), ezért az ő részét is a barátomon töltöm le. ebből jönnek a viták, a veszekedések, majd a fejéhez vágom hogy majd én is keresek magamnak akit lesmárolok beb.szva, aztán majd fifti-fifti (sosem csaltam meg).

Tudom h helytelen a helyzet, és ki kéne már adnom magamból ezt véglegesen, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Heti 1-2-szer meg szoktam nézni a csaj adatlapját, egyfajta levezetésképp. Tudom, hogy ettől csak még rosszabb lesz, mert önkéntelenül is hajszolom magam még mélyebbre az egészben. Barátom felé is egyre gázabb a dolog, októberben például vettem egy üveg pezsgőt, azzal a felkiáltással "mégpedig most ünneplünk!" mert aznap volt két éve hogy megcsalt. Annyira durván, makacsul és flegmán tudom kiadni magamból ezeket, barátom pedig érzékeny, volt hogy öngyilkos akart lenni hirtelen felindulásában, annyira kiborítottam, mert ő már mindent megtett, de a hibája miatt sose lesz nekem elég jó.

Szeretném ezen az egészen túlrágni magam, hogy a "megbocsátom" szó ne azt jelentse, hogy "igen kegyeskedek veled maradni, de aztán majd szabályos időközönként a fejedhez vágom hogy minél jobban fájjon a bűntudat", hanem azt hogy tényleg elfelejtsem és soha többé ne gondoljak erre, hanem éljünk tovább boldogan. mert ha ez nem keserítené meg a kapcsolatunkat, semmi gond nem lenne.

Mit tegyek most? Egyik oldalról mondhatnánk azt, ha vele maradtam ne pofázzak. Másik oldalról, hogy ha egyszer megtette, meg fogja máskor is. Én tudom hogynem, elég bizonyíték rá az elmúlt két év. (De az irányíthatatlan gyanakvás akkor is bennem van). Más lányok naivan mentegetik a pasijukat, hogy "vanilyen, nem olyan nagy dolog mer szeret" közben meg egy tetűláda, de ez teljesen más. Egy szintig természetesen a srácnak kell a kedvemben járnia, hogy megbocsássak és újra bízzak benne, de ez már átfordult egy egészen más szintre, ahol én csinálom ki és szedem darabokra a barátomat egy - valljuk be: nem végzetes hiba - miatt.

Hogyan lépjek túl ezen, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatom, ami ezt leszámítva tökéletes lenne érzelmi és minden más szempontból? Keressem meg mégis a csajt? De megalázkodni sem akarok, szinte biztos h kiröhögne, fiatalabb is nálam. Egyébként én 19,5 vagyok, a barátom 18, a másik csaj is 18.