Mit csinálnátok a helyemben?

Kezdek egyre jobban kilenni... Ez a 2. hétvége amit külön töltönk. 2 hete nem is láttam. jó, beszéltünk telefonon, de az nem olyan..Eltervezünk valamit, de neki mindig közbe jön a színház(ott dolgozik, vagyis még tanul, de melózniuk is kell.)

Ha én lemondok egy találkozót valamiért(pl. pont megjött és szét megy a fejem) ki van akadva, hogy én már nem is akarom őt látni. De ő ezt megteheti? Oké, tudom,hogy a színház az első, de mégis.. Akkor ne kezdjünk el tervezgetni előre, mert én csak jól beleélem magam utána meg koppanok egy bazi nagyot.

Meg ami nálam totál kiverte a biztosítékot... Elhív színházba. Egyik péntekre vette a jegyeket, 7 órára. Mondja,h nekem vonattal egyedül kéne bent lennem, mert ő addig bent marad. Mondom az még elfogadható, de amikor közölte,hogy kb. 9-10 fele haza is egyedül kéne jönnöm a vonattal, mert neki akkor is bent kell maradnia... Nagyon dühös lettem, hisz én egy romantikus estét terveztem vele. Utána vacsizhattunk volna egy étteremben meg ilyesmi, de ez nem jött össze. Mondtam neki,hogy akkor bocsi, ne várd el, hogy késő este én egyedül fogok hazajöni egy másik városból. Erre persze én lettem a szemét megint...

Sorolhatnám még az ilyen apróbb helyzeteket, amik egyre jobban gyülemlenek bennem. Minden nap szinte sírok már, mikor közli velem,hogy bent kell maradnia a színházban és megint nem találkozunk. Nem bírom sokáig ezt lelkileg...

Mit tennétek a helyemben?