Vannak itt olyanok, akik távkapcsolatban élnek? Hogy bírjátok? Ki hogy vészeli át a nem együtt eltöltött időt?

A Szerelmem 1 hónap múlva külföldre megy fél évre, ráadásul másik kontinensre, haza se jöhet, én meg nem tudok vele menni. Most lesz fél éve, hogy együtt vagyunk, minden nap találkozunk, együtt alszunk - vagy nálunk, vagy náluk. Ő a mindenem, tervezgetjük a közös jövőnket, ezért is megy el, hogy legyen miből tervezni (pedig itthon se keres túl rosszul).

Örülnöm kéne annak, hogy kettőnkért teszi, de sírnom kell, ha belegondolok, hogy annyi ideig nem foghatom meg a kezét és nem puszilhatom meg, mint amennyi ideje egymáséi vagyunk. A munkaidő miatt alig tudunk majd beszélni, és nagyon félek, hogy elhidegülünk egymástól. Minél közelebb van az indulás, annál jobban nem akarom elengedni.

Tudom milyen külföldön élni, én is voltam már, de neki még az sincs, hogy megismerhet egy másik kultúrát, mert alig lesz szabadnapja, örülhet, ha kipiheni magát. Félek, tartok az egésztől, és ő is...

22L