Mit gondoltok, miért nem tarthat örökké egy olyan szerelem ami 15 éves korban kezdődött?

Mert a mai világban rájön az illető hogy ő nem "élt" még,nem csajozott/pasizott igazából,és ez kezd hiányozni neki,igy roszabb esetben megcsalás a vége,jobb esetben simán különmennek.

Volt ismerősöm,szintén 15 évesen ismerték meg egymást,2 gyerek,esküvő volt,és 10 év után de felszinre került ez az élni akarok érzés.

azért nehéz, mert 15-25 éves koráig rengeteget változik maga a személyiség, az ember körülményei (gimi- egyetem- munka- mind teljesen más közeg, másokkal ismerkednek)

A férjem 16 volt én 18 mikor összejöttünk, nagyon nagy szerelem volt, és mi valahogy átvészeltük a változásokat, de hozzá kell tennem: nagyon, pl hasonló családi közegből jöttünk, mindketten művészi pályára mentünk, azonos a baráti körünk. Nekem így is nehéz elfogadni azt hogy főleg ő rengeteget változott az évek során, az ártatlan, lelkes kisfiúból pénzkeresővé kellett válnia, más életformát folytatnia. Azért viszont nem szakítottunk, jobban szerettük egymást annál, mint amennyire ezek a változások megviseltek.

Egyébként maga a szerelem nem tart örökké, nálunk kb 4 év után alakult át , nem loboghatsz örökké. Egy idő után ha takarékon van a láng és néha fel tudjátok lobbantani, akkor boldogok lesztek.

"Aki fiatalon nem éli ki magát, az később fogja, amikor már a családalapítás lenne a fő cél. Ezen kár vitatkozni, nem is lehet. Ez így van. Hiába jönnek itt páran, hogy 16évesen jött össze és már 5éve... Nálatok is előjön majd az az érzés, hogy milyen lehet mással."

"szeretem" nagyon ezeket az okosságokat...már miért ne működne? Most mondjam hogy a nagyszüleim 53 éve házasok? És? 17 éves koruk óta együtt vannak...még ma is annyira szeretik egymást, hogy ha egyszer az egyikük meghal, a másikat biztosan az teszi a sírba...

Persze mert manapság menő nagyon, hogy éljük ki magunkat...De mit takar ez a szó? Kiélés?! Mindenkinek bizonyára valami egészen mást...Én "kiéltem" magam a párom mellett, rengeteget szórakoztunk, sok időt töltöttünk együtt, éltük a fiatal éveinket...és ezt csináljuk most is. Az, hogy 1 éves korom óta vele vagyok, nem jelenti azt, hogy nem éltem...dehogy nem, együtt "éltünk"...A kiélés nem jelenti számomra azt, hogy hajnalban járok haza, iszok, cigizek, hetente más partnerem van...hagyjuk a hülyeségeket...nőjetek fel!

És nem igaz, hogy soha nem fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne mással, milyen lenne más férfival, de tudod mit? A páromat szeretem és nem vagyok állat, hogy az ösztöneim uralkodjanak rajtam...nem fogok félre d.gni csak azért, hogy "kiéljem" magam. Jó a szex, szeretjük egymást, megvan a bizalom, és a szerelem már nem szerelem, hanem egy annál fontosabb érzéssé alakult, számomra ez fontosabb mint a "kiélés" ezért működhet...

Csak persze ez elég kevés ember számára fogadható el... ez van, engem nem fogtok meggyőzni...

21-L

"Most mondjam hogy a nagyszüleim 53 éve házasok?"

Akkor még teljesen más volt az értékrend. Nem létezett olyan, hogy élettárs, le is nézték volna... Egy válás meg egyenesen szégyen volt. Úgyhogy ez rossz példa.

Egyébként akar téged a franc meggyőzni. Majd a saját bőrödön úgyis megtapasztalod.