Mi a jó megoldás? Menjen, vagy maradjon?

Mennék.

A gyereknek egy válás és egy "hétvégi apuka" százszor jobb mint egy rossz házasság. És a tiétek rossz. Soha nem fogsz megbízni benne. Vagy éltek egymás mellett és egy idő után mindketten másutt keresitek a szerelmet. Ez sem példa egy gyereknek.

Szerintem menj. MOst, amikor még fiatal vagy és kezdhetsz új életet.

Menjél!

Ne őröld magad. lehetsz még nagyon boldog!!

Én nő vagyok, de nem hiszem, hogy a férjem ezt eltűrné nekem. És én sem neki.

Három megcsalás aaz nagyon sok egy kapcsoltban.

egyet még el lehet nézzni, és évkkel elfelejtődik, dehát három!

Így a feeséged azt hiszi, hogy majd megbocsájtod negyediket,ötödiket, és így tovább.

Tanácsot adni, hogy mit tegyél nem lehet, hiszen nem ismerjük a feleséged, és azt sem, hogy milyen életetek van, csak annyit lehet, hogy leírjuk, mi mit tennénk a helyedben.

ÉN! nem tudnám lenyelni ezt a békát. Egyet is nagyon nehezen, lehet hogy azt sem, de hármat pláne nem. Ha az utolsó 2 csak véletlenszerűen derült ki, akkor lehet hogy majd kiderül még 6.

Ha nincs meg a kölcsönös bizalom, és szeretet akkor nem érdemes együtt maradnotok.

Hétvégi apukaságot is el lehet kerülni, ha a nejed rugalmas ilyen téren.

A veszekedés nem old meg semmit, csak egy szelíd hangnemű őszinte beszélgetés.

Azt azért ne engedd, hogy továbbra is megalázzon, mert a későbbiekben nem fogsz majd tudni megbízni a leendő párodban. Megmérgezheti a további kapcsolataid.

valójában ha egy lány egyszer megcsal alapból nem kezdem újra vele, mert én ilyet soha nem tennék egy olyan nővel akit szeretek...

az alap problémához visszatérve, a kislány ha jól számolom már 10 éves. Az én kb ennyi idős lehettem mikor a szüleim elváltak, mégis teljesen jól vagyok (hozzá kell tenni hogy csendes válás volt édesapámat naponta láttam/látom) igaz kicsit érzékenyebben érint ha egy kapcsolatomnak vége (igaz még nem volt sok szám szerint 3). Igaz, te jobban meg tudod ítélni, hogy a kislányodnak/neked mi a legjobb... egyet tudok biztosra: Ha megbocsájtasz neki és újra összejöttök megint meg fog csalni:S

27éves vagyok és azt mondom, menj.

Egy kiegyensúlyozott anyuka és egy "hétvégi" apuka jobb mint egy működésképtelen kényszerházasság. Örökké nem lehet mindent elnézni. Hasonló szituban voltam én is. Lépni kell!

Ha húzod halasztod nem fogsz menni. De 30évesen nem vagy vén, partiképes vagy nagyon is. Bőven lehetsz még 2.dik családos apuka is. S a gyerekeket nem KELL csak hétvégén látni... A feleségeddel meg maradjatok jóban. Jobb a békesség válásnál is mint a sz*rdobálás! Fel a fejjel!

35 éves nő vagyok. Na még ilyet se hallottam, hogy ennyit elnézzen valaki a társának. Nem uszítani akarlak, tisztelem a béketűrő természetedet.

Én nem maradnék. Aki ennyiszer megteszi, megteszi újra. Ráadásul egy idő után sztem nyíltan is (volt hasonló az ismeretségi körömben, és a férjét szegényt kinevette mindenki, pedig ő is tudta, hogy mi van, de a gyerekek és a család miatt tűrt és hallgatott).

Ne maradj. Lehetőségek szerintem:

1, Maradsz. A gyerek egy idő után felnő, a saját lábára áll és te ottmaradsz egy kiélt nővel. Az ilyet még 60 évesen is viszi a vére, úgyhogy legkésőbb akkor lelépsz, de már egy vénember leszel és max. nyugodt kis életed lesz hóttod napjáig egy egyszobás kis panelben.

2, Elváltok békében. Elmondod neki, hogy oké, te felfogtad mi történt, nem elég neki az, amit a házasságotok nyújtani tud, menjen hát szabadon. Tartsd meg vele a békét a gyerek érdekében. Ahogy csak tudod, tartsd a kapcsolatot a gyerekkel. Közben meg, mivel harminc éves vagy, bőven van esélyed egy szép, jól működő kapcsolatra is. Ha "jól politizálsz", megmarad a jó apa-gyerek viszony a gyerkőcöddel és lehet egy szép családod, olyan feleséggel aki meg is becsül.

Ne csinálj emberi roncsot magadból miatta, így csak te rágódsz folyton, hogy mi legyen, ő meg időről - időre jól kiszórakozza magát.

(Egyébként: vannak vitáink a férjemmel, jó pár dologban nem egyezik a véleményünk, de eszem ágában nincs megcsalni. Nem tudnék a szemébe nézni, az egyszer biztos. Ha úgy érzem, "laposodik" az életünk, inkább kitalálok valamit, ami kicsit feldobja, de akkor sem akarok más férfit látni magam mellett.)

Kedves kérdező!

Szerintem mindenféleképpen el kell válnotok, de még a válás előtt külön kell költözni. Sajnos az az igazság hogy nem vagytok egymáshoz valók. Ezt biztos a feleséged is érezte még amikor 18 éves volt, de nem tudta mi a jó megoldás, ezért kitartott melletteted. Meg vedd figyelembe azt is, hogy nagyon fiatalok voltatok mikor összejöttetek. Egyikőtöknek sem volt ideje és alkalma több férfit és nőt megismerni, sokszor csalódni... Tehát te se tudod igazán milyen a hozzád való nő. Önmagában nem baj az, hogy ha egy pár rájön, hogy mégse megy, de fel kell ezt vállalni, és nem eröltetni ami nem megy. Fájdalmas, de mindketten meg fogtok könnyebbülni.

Tudod nekem is volt olyan kapcsolatom, ahol rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes, pedig tökéletes férj lett volna a pasi. Volt benne valami, ami nem passzolt hozzám. És mikor erre rájöttem elkezdetem gondolkozni olyasmin, hogy a szerelem úgyis elmúlik, mert ettől meg nagyon szeretem őt, mint barátomat. Azóta is nagyon jó barátok vagyunk, és ez a legjobb ami történhetett. Mondjuk én nem csaltam meg őt, mert mikor rájöttem erre és egy másik pasi kezdett el vonzani, azonnal kiléptem a kapcsolatból. Akkor nagyon fájt, hogy mégse megy vele, de hát ez van. Más nővel biztos sokkal boldogabb lesz.

Volt ugyanakkor olyan kapcsolatom is, ahol én láttam meg, hogy a férfi titokban felregisztrált egy társkeresőre. Gondolhatod mit éreztem, mikor én meg teljesen szerelmes voltam. És be kellett látnom, hogy az a kapcsolat se működött, mert neki én nem feleltem meg valamiért. Ezért önmagában nem kell haragudni a másikra. Én akkor megkérdeztem, hogy mégis miért nem szólt hogy hagyjuk abba, mielőtt fellépett arra az oldalra. Azt mondta, hogy nem tudja mit akar és hogy nagyon szeret engem, de lehet hogy valami hiányzik, és nem akart megbántani. :) Úgyhogy leléptem.

Egyébként visszatérve a te esetedhez, én úgy gondolom, hogy a feleségednek sem olyan örömteli ám ez a helyzet. Nem kell azt gondolni, hogy szórakozásból lépett félre. A bűne az, hogy magának se merte bevallani, hogy nem hozzád való, vagy amikor erre rájött, akkor nem mondta azt hoogy fejezzétek be.

30/L