Miért van az, hogy eddig bármit megtettem volna, hogy a közelemben legyen, most pedig a legjobb lenne, ha egy univerzumban sem tartózkodnánk?

Tetszik egy osztálytársam, írtam is ki tegnap egy kérdést... Eddig ú, bejött a terembe/szobába osztálykiránduláson, vagy bármi, rögtön hú, itt van... Most meg, egy osztályprogramon odamentem hamarabb, voltak páran már, úgy volt, hogy fiúk nem is jönnek, ráfagyott a vigyor a fejemre, mikor megláttam... Tökre zavar, ha a közelemben van, pedig tetszik, csak mostmár inkább túllennék rajta, vagy nem tudom, de jobb, mikor nincs suliban, vagy ha nincs a közelemben.. Viszont a múltkor egymás mellett kellett üljünk, nem igazán tudtam neki örülni, pedig basszus, öt centire ült mellettem... De nem tudom, mostmár tényleg zavar a jelenléte, eddig elolvadtam volna, ha olyan közel áll mellém, mint ma, de most meg csak áh, ez már megint itt van... Pedig ugyanúgy tetszik, ugyanúgy tudnám nézni egész nap, ahogy mosolyog, meg minden, valahogy vonzónak (is) találom, de akkor is valami megváltozott... Ez miért van? 15L