Miért nem tudom kifejezni az érzéseimet?

Én is elég kritikusan tudok hozzáállni az emberekhez. Fiatalabb koromban, nekem sem volt egyértelmű, hogy érdemes-e bármilyen kapcsolatot kezdeni valakivel, vagy nem. Ez esetben kicsit jobban meg kell ismerned az illetőt,és utána eldönteni, hogy mit szeretnél.

...a lényeg, figyelj oda magadra, de ne túlzottan, találd ki, hogyan, miben...érzed jól magad.

...vagy olvass sokat, bármit. :)

Akkor én is hozzászólók, szeretném elmondani a véleményemet, ha megkérdezted.

Először is ne hidd, hogy jól ismersz bárkit csak azért, mert az interneten beszélgetsz vele. Így nem lehet megtapasztalni, megélni az igazi emberi kapcsolatokat! A facebookon való csevegés - fejlesztés ide vagy oda, webkamera, mikrofon, akármi legyen is - sose lesz olyan, mint amikor személyesen, élőben tapasztalod meg azt a másik lényt, akivel meg akarod osztani a dolgaidat. Lehet akármilyen csili-vili az internet, ezt sose tudja majd megadni - és végső soron aki ezzel él csak és kizárólag, az vissza fogja fejleszteni az emberi kapcsolatait egy pusztán objektív, érzelemmentes szintre, ahol az érzések és azok jelentése nem esik majd a latba nagyobb számmal, mint egy tényszerű közlés. Az érzelmeknek pedig ennél jóval több a céljuk! Ha belegondolsz, az első dolog általában, ami az agyadat elönti egy hirtelen helyzetben, az nem egy racionális gondolat, hanem egy érzés. Tudományosan bizonyított tény, hogy az ember agya az érzelmeket sokkal gyorsabban állítja elő, mint a racionális gondolatokat. Ha valaki élete során csak a racionális gondolatokat meri megélni igazán, de az érzelmeit nem tanulja meg kezelni, mert nem kerül életszerű helyzetekbe, amik azokat kiváltják, akkor nem is fogja tudni kimutatni azokat.

Részedről teljesen normális dolog, hogy nem tudod kimutatni, kifejezni az érzéseidet és nem is mersz róluk beszélni, mert félsz, hogy azok olyan fülekre találnak, akik visszaélhetnek ezzel a plusz tudással. Számodra az érzelem egy belül rejtegetett dolog, amit - véleményed szerint - nem szabad megtudnia senkinek. Pedig ez a valóságban nem így van. Minden érzésnek és érzelemkifejezésnek tudni kell a módját és azt, hogy mikor érdemes és mikor nem érdemes azt kifejezni. Ezt pedig csak úgy tudod megtanulni, ha élőben, azonnal reagálásokra készteted magadat.

Ha Csernus doktor írásait vesszük, akkor pl ő ezt egészen a szülőkig vezeti vissza. A szülők érzelem és konfliktuskezelési modelljeire. Elvégre az ember nagyrészt a szüleitől tanulja meg az ilyen mintákat. Ha a szüleid is éppen annyira képtelenek egymásnak, vagy neked kimutatni az érzéseiket, akkor tudod, hogy miért vagy te is ilyen helyzetben. De a felismerés sokat segít, mert elindít egy olyan úton, ami a megoldáshoz vezet!

Hogy hogyan fejezd ki az érzéseidet? Ezt csak úgy tudod eldönteni, ha megismered saját magadat és azt, hogy hogyan reagálsz az érzésekre. De ez nem mindig könnyű út és ezt mástól nem is biztos, hogy meg tudod tanulni. Ez egy olyan dolog, amit magadnak kell megtapasztalni. De mint mindent, úgy ezt is úgy a legkönnyebb, ha csak egyszerre belefogsz és nekikezdesz! Ismerd meg magadat és főleg ismerd meg azokat, akikkel meg akarsz osztani számodra belső és védett dolgokat. Akárkinek ne add ki magad, csak annak, aki érdemes rá. Legyen meg a forgatókönyved minden emberre! Tudj nemet is mondani, ha úgy adódik, nem fog senki megsértődni, ha nemet mondasz. Párkapcsolatok terén viszont azt tudom javasolni, hogy inkább fejezd ki magad, mint titkold a valódi érzéseidet, mert hosszú távon a titkolózás nagyon el tudja rontani a dolgokat.

Tényleg csak ennyit tudok javasolni: ismerd ki magadat, hogy milyen érzésekre hogyan reagálsz - mondhatni figyeld a jeleket - és akkor tudni fogod, hogy mikor mi a teendő. De a legfontosabb, hogy sose hagyd elsikkadni azokat az érzéseket, és a valódi emberi kapcsolataidat. Menj utánuk! Barátnőddel is inkább találkozz élőben beszélgetni a Facebookos mű-csevej helyett!