Van értelme "próbálkozni" nála, ha van barátnője?

Tudom, hogy erre a legkönnyebb válasz a "nem", de mielőtt rávágnátok, légyszi olvassátok végig :)

Tehát, van egy srác, akivel néhány hónapja ismerkedtem meg egy szórakozóhelyen, közös ismerősök révén. Azóta hetente/kéthetente összefutunk ott (ugyan külön társasággal vagyunk), és mivel a munkahelyünk is szinte egymás mellett van, gyakran hét közben is látom vagy beszélek vele pár szót.

Egyre inkább úgy érzem, hogy kezdek beleszeretni - csakhogy neki állítólag van barátnője. Nem tudom, hogy milyen komoly lehet a kapcsolatuk, a lányt még sosem láttam, még facebook-on sincs kirakva, hogy kapcsolatban lenne vele(jó, ez talán nem jelent semmit, de lássuk be, manapság az emberek kirakják a közösségi oldalakra, ha van párjuk).

Igazság szerint nem reklámozom, hogy érzek valamit iránta, ezért nem is akarok faggatózni másoknál erről.

Namármost, az egyetlen ok, amiért felmerült bennem, hogy egyáltalán meg merjem engedni magamnak a gondolatot, hogy lehet köztünk valami, az hogy én is bejövök a srácnak. Visszahallottam mástól is (aki sejti, hogy több ez haverkodásnál és szeretne minket összehozni), illetve voltunk mindketten részegek és akkor szóba jött, hogy nem tagadja, hogy nagyon bejövök neki, és meg is akart csókolni. Ekkoriban én még nem tudtam, hogy lenne barátnője, és nem is éreztem ennyire erősen, hogy szeretnék tőle valamit, ezért csak elpoénkodtam a dolgot, de most... basszus, én tényleg kezdek beleszeretni.

Amikor más volt ilyen helyzetben, könnyű volt fogadkozni, hogy "bezzeg én sosem kezdenék ki olyan emberrel, akinek barátnője van", most mégis ott tartok, hogy egész nap az eszemben jár és alig bírom kivárni, hogy véletlenül összefussunk, egyszerűen vele akarok lenni.

De mégis, állandóan oda lyukadok ki, hogy ez nem fair, mert szemét és gerinctelen dolog lenne a barátnőjével szemben, ha flörtölnék vele, én pedig nem ilyen embernek tartom magam. De tény, hogy a sráccal van köztünk valami, és egyre nehezebben tudok kitartani az elvem mellett.

Egyébként ő nem ez a "kavarjunk minden csajjal" típus, csak velem... ezért néha átfut az agyamon, hogy mi lenne, ha idővel megértetném vele valahogy, hogy szívesen lennék vele - de nem úgy, hogy közben ott a barátnője. Ám ilyenkor ismét oda jutok, hogy most akkor tulajdonképpen belerondítanék a kapcsolatukba és vállalnám, hogy miattam szakítsanak?

Nem tudom, hogy mit tegyek. Találkozni úgyis fogunk és próbálhatok úgy csinálni, mintha közömbös lenne számomra, de attól még érzem, hogy ez nem így van. Szívem szerint adnék neki jeleket, hogy tudja, én is akarnék tőle valamit, de visszatart, amit fentebb leírtam: hogy nem tartom tisztességes dolognak ezt tenni.

Mi a véleményetek? Mit tehetnék?