Heves érzelmek vagy kiszámíthatóság? Melyik kapcsolat a jobb?

Az, hogy ki mutat, mit ad ki magából egy kapcsolatban, nem egyenlő azzal, hogy ki mennyire szereti a másikat. A szeretet, ragaszkodás ideális esetben egyforma, csak a kimutatása más. Ha az egyik imád szivecskés üzeneteket küldeni a másiknak, meg éjjel szerenádozni az ablaka alatt, a másik meg egy csendes, visszahúzódó típus, aki szerelmet is nehezen vall, és mindkettő ugyanezt várja el a másiktól, akkor ez egy nezezen áthidalható különbség.

Egyébként ez a korral is változik, én 20 évesen szakítani akartam azért a barátommal, mert nem vett nekem virágot Valentin-napra, amiből azt vontam le, hogy már nem szeret. Szükségem volt rá, hogy állandóan mondogassa, apróságokkal jellezze, hogy figyel rám.

Most, 36 felé járva a kiegyensúlyozott, kiszámítható kapcsolatot szeretem, bár az él olvasatomban ez nem azt jelenti, hogy a másik szeretne engem jobban. A barátommal szeretjük egymást, mélyen, őszintén, és ez az, ami számít. Ő visszahúzódó és félénk típus, nem is várok tőle térdrehullós vallomásokat. Ő viszont nagyon örül annak, hogy én néha spontán érzelmes sms-t küldök neki. Igaz, nálunk az érzelmek kimutatásában nincsenek hatalmas különbségek, nyugis alaptermészetünk van.

Vagyis szerintem az az ideális, ha mindkét fél annyit ad, amit őszintén tud adni (nem azért, mert "tartozik", ahogy írtad), a másik pedig elfogadja ezt. Persze ennek előfeltétele, hogy mindkét fél érezze a másik szeretetét.

Ha meg azt érzed, hogy kevésbé szeret, tehát nemcsak a kimutatással van baj, akkor jó lenne tudni, hány évesek vagytok, és mióta együtt?

Az előző vagyok megint.

Ha elkezdett "teperni", amióta fél, hogy elveszít, az egyikőtöknek sem jó. Te érzed, hogy nem őszinte, neki megerőltetést okoz, mert nem önmagát adja. Ezzel azt bizonyítja, hogy szeret és fontos vagy neki (hiszen önmagát hazudtolja meg a kedvedért!).

Hosszú távon viszont a kapcsolatotok rovására megy ez a nem őszinte állapot. Hidd el, fogadd el, hogy fontos vagy neki, de engedd, hogy ezt úgy mutassa ki, ahogy neki kényelmes. Szerintem :-)

Baromi nehéz, de próbálj meg nem agyalni a dolgon! Élvezd, ha együtt vagytok, ne erőltess semmit, ne várj tőle elköteleződést, ne hisztizz neki, ne akarj állandóan beszélgetni és érzelmeskedni. Nem elég, ha nem mondod, olyan érzékeny antennájuk van, hogy megérzik. Ezt persze megjátszani nem lehet, csak ha eldöntöd, hogy tényleg így állsz hozzá.

Az pedig, hogyha kicsit elengeded a másikat érzelmileg, ő fog érted teperni, nem városi legenda.

Javaslom, végezz önvizsgálatot, szükséged van-e erre a kapcsolatra, próbáld kívülállóként nézni, mit ad ő és mit vársz el te, és vegyél vissza az elvárásokból. A kérdés kiírásanál is fogalomzavarokat látok (nem bántásból mondom!).

Ezek a legklasszabb éveid, ne pazarold el őket túlagyalással, felesleges időt és energiát jelentenek csak, ráadásul az együtt töltött időre is rásütik a bélyeget.

"ő nem tekint ránk kapcsolatként, mert nem akar elköteleződni, és nem akar elvárásokat maga felé."

Na hát ez érdekes, nem túl szimpi. Miben nyilvánul ez meg?