Alapvető személyiségzavar? Mit tegyek? Mit változtassak?

A problémám igen furcsa, és egyedi. Először is néhány adat rólam: 16 leányzó vagyok. 150 centi magas, és az arcom olyan, akár egy nyolc éves kislánynak. Bármit, de bármit teszek, nem néznek az emberek 12 évesnél többnek, ez most úgy teljesen komolyan mondom. Már úgy vagyok vele, hogy jól van, akkor ezeket a vonásaimat hangsúlyozom ki, hátha valamelyik fiúnak ez tetszik.

A probléma ott kezdődik, hogy a kinézetemből, és a kisugárzásomból adódóan a barátaim egyre többször könyvelnek el egy hülye, infantilis, idegesítő "szőke" libának, holott tudják, hogy nem vagyok az. Összegészében, és ezt nem egoistaságból mondom, de nem tartom magam buta embernek. A baj az élőben való viselkedésemből adódik, ami rám online beszélgetéseknél sosem szokott jellemző lenni. Akaratlanul vicces a beszédhangom, a nevetésem, és ez sokakat zavar, ráadásul beszédhibás is vagyok. Néha nem esnek le bizonyos dolgok, más nézőpontba helyezem őket, ezért neveznek az emberek úgymond "butának". Ha egy társaságban vagyunk, mindig az megy, hogy na és most akkor trollkodjunk engem, mert hogy az milyen vicces. Mármint hogy engem lehet mindig a legjobban kiparodizálni, és ezt már nagyon, de nagyon unom. A legrosszabb az, hogy a többiek azt hiszik, hogy élvezem, és direkt megjátszom azt, hogy nem, de ez egy hatalmas nagy tévedés. Soha az életben senki nem tekintett rám nőként, ha a fiúk bókolnak, nem azt mondják rám, hogy szép vagyok, hanem leggyakrabban azt, hogy aranyos, netán cuki. És nagyon rosszul esik az is, hogy semmi, de semmi szeretetet nem adnak mostanában a barátaim.

Jó, most leírtam szépen a problémáimat, de megoldást nem találok rájuk. Mégis mit tegyek, úgy őszintén? Mondok egy példát. Anyukámmal tegnap voltam kabátokat nézni télre, én pedig egy ilyen hosszú, nagy gombos fekete szövetkabátot szeretnék, mert gondoltam az nőies, és ezen felül jó meleg is. Erre anyukám annyit mond, hogy pontosan úgy festek benne, mintha felvette volna a nyolc éves kislány az anyja nagykabátját. Hát köszönöm. ^^ A viselkedésemmel is mi a francot csináljak? Változtassam meg a hangom? Ne nevessek? (Általában mondjuk elég sokat szoktam.) Csak akkor szólaljak meg, ha biztos vagyok valamiben? Állításom szerint az még rosszabb, ha nem adom önmagamat, dehát ez így nem járható út. Mit tanácsoltok?