Nem tudom hova tenni az érzést! Még is mit kéne gondolnom?

Nagyon friss kapcsolatban élek, párommal kb 2 hete jöttünk össze. Tegnap iszonyat komoly arckifejezéssel leültetett, hogy valami fontos dologról kell beszélnie velem.

Elmondta, hogy mielőtt összejöttünk volna, pár hete már rám volt állva a legjobb haverja és nyomatékosította azt is, hogy én a társaságból mindenkinek legyek tabu. Egy buliban teljesen spontán keveredtünk egymás mellé és mondhatni azonnal érezni lehetett a szikrákat, de érdemben nem történt semmi. Ezután találkoztunk párszor, megismerkedtünk kicsit jobban és szépen lassan kialakult, hogy ebből valami több lesz. Ő is egyedül, én is, hát miért ne jöhetnénk össze? Eleinte éreztem némi tartózkodást, de volt egy pont ahol ez teljesen átfordult és hatalmas szeretet áradatokat képes rámzúdítani egy-egy találkánál. Azt hiszem, ahogy én is, talán ő is belátta, hogy van egymás mellett keresni valónk.

Tegnap amikor elmondta, hogy gyakorlatilag a legjobb haverja elől nyúlt le, hirtelen azt sem tudtam mit gondoljak. Két lehetőség áll előtte, vagy odaáll a haverja elé és elmondja mi is a helyzet (mert ő ugye egyelőre semmit nem sejt), vagy elfelejt és éljük az életünket külön úgy, ahogy ezelőtt is. Én ebbe nem igen szeretnék belefolyni, de valahol mélyen nagyon rosszul érint, mert tudom, hogy ebből hatalmas balhé lesz. Ismerem a másik srácot is és 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem kevés mosolyszünet lesz köztük, aminek persze nem szívesen tenném ki, de belegondolni sem tudok, hogy akkor most ennyi lenne, hagyjuk is az egészet a francba. A döntést a páromra hagytam, de rosszul érzem magamat. Még is mit kéne tennem? Mit kéne gondolnom?

A párom kíváncsi az én véleményemre is, azt mondta hogyha én elég fontosnak tartom kettőnket, akkor mindenképpen megy és beszél haverjával, de hirtelen nem igen tudtam erre mit mondani. Fontosnak érzem, de annyira mégsem, hogy egy régi barátságot tegyek tönkre.

Bármelyik szemszögből nézem, ebből már valaki(k) így is úgy is nagyon sz*rul fog kijönni.