Fogalmam sincs hogy mit csináljak. Teljesen eltorzult a jellemem. Valaki nem tud segíteni?

Aki elég türelmes és tényleg segítőkész, leírhatom az egész történetet. 2 éve teljesen közvetlen, vidám lány voltam. Szívesen ismerkedtem, és rendesen boldog voltam. Most már viszont teljesen antiszociális lettem és undorodom magamtól amiket műveltem. Az ami ezt kiváltotta: egy rossz párkapcsolat.

Megismerkedtem az ex párommal. Nem volt nehéz, hisz egy társaságba kerültünk. Maga volt a mennyország. Rendesen szerelmes voltam. Életemben nem voltam még. Vagyis volt, hogy azt hittem: de amikor megismertem őt rájöttem hogy mégsem volt az. Nem is vagyok az a lány aki mindenkivel összejön, hajkurászva a szerelmet. Egyszerűen leszűrhető ha valakit megismersz hogy mik a kilátások. Nem is mondom olyannak, akit nem szeretek hogy szeretem.

Azt hiszem, hogy ő is viszonozta ezt. 1 évig voltunk együtt, mozgalmas párkapcsolat volt, mindig voltunk közös programokon, de nem lógtunk egymás nyakán állandóan. Ilyenkor nyáron a barátom elment 2 hétre Lengyelországba, rokonokhoz. Én mit sem sejtve otthon voltam amikor kaptam egy smst és szakítottunk. A fülembe jutott, hogy nem csalt meg hanem más lánnyal sms-ezett és találkozott. De végül a lány lepattintotta.

Ezek után, 2 hete volt hogy szakítottunk amikor megláttam őt a legjobb barátnőmmel. Azt hittem, ott halok meg.

Remeteéletre számítottam, otthagytam azt a társaságot. Elkezdtem vadul bulizni, míg megismerkedtem egy új fiúval. Borzalmas volt, nyomulós és szinte megfojtott. Tisztáztam vele az elején, hogy nem akarok egy kapcsolatba bonyolodni. És kiderült, hogy régen ismerte a volt legjobb barátnőmet, régen egy helyre jártak hétvégente. Egy kicsit jól esett hogy van mellettem valaki (mert így ugye mindenkit elveszítettem) de semmi több. Ekkor keresett fel a volt barátom, akivel szakított a volt legjobb barátnőm. Találkoztunk, beszélgettünk. Meg is csókoltuk egymást. Aztán mégegyszer. De már tudtam, hogy nem fogok tudni benne bízni. Nekem a volt barátom haverjai, vagy a barátnőm exei tabuk. Épp ezért is.

Ez micsoda? Ha ló nincs jó a szamár is? A lényeg az, hogy a volt barátom elmondta a volt legjobb barátnőmnek (akivel azóta is jó haverságban van, és akkor is abban voltak) hogy találkozott velem. Nagyon féltékeny lett. Elment a régi helyre, és találkozott 'véletlenül' az "új pasival" akit régebben ismert. Aki természetesen mesélt rólam. És ő természetesen "hoppá, őt ismerem!" és elmondta neki, hogy én milyen könnyűvérű vagyok, mindenkit átbaszok, nem érdemes velem foglalkozni, mivel most a volt barátommal kavarok.

Nem is kell mondanom, hogy itt megszakadt ez a kapcsolat is. 1 napra rá, viszont érdekes módon a volt barátom is rámírt, és közölte hogy szeret de nem szeretne semmit már mivel túl sok mindent megéltünk. Mert valahogy...a fülébe jutott hogy én az "új pasi"val is együtt vagyok! Ami nem igaz, lehet találgatni hogy honnan. Borzalmas volt. Soha nem voltam ilyen letört.

Azóta nem állt helyre semmi. Nincs körülöttem senki (de legalább megismertem az embereket) de ennyi. Nagyon egyedül vagyok, ami még rosszabbá teszi a kedvem.

Csak hogy ennek már 1 éve vége, és még mindig nem tudom elfelejteni. Már el is költözött, és abszolút nem tartjuk a kapcsolatot azóta. Mindig csak erre gondolok. Megpróbáltam túllépni de nem megy. Rossz azt nézni hogy mások mennyire jól érzik magukat.

19L