Mit tegyek még, hogy rájöjjön rám van szüksége?

Randizgattam egy sráccal. Csodálatos délutánok voltak, mind a ketten remekül éreztük magunkat, de távolságra hivatkozva, Ő "szakított". Barátok maradtunk. Én teljesen belezúgtam, ezt ő is tudja. De ő azt mondja, neki ennyi nem elég az igaz szerelemhez, neki több találkozó kellene, de most nem tudja vállalni. Fáradt, sokat dolgozik, és ahogy Ő mondja, most alkalmatlan egy kapcsolatra (ráadásul a távkapcsolat lehetne csak egyelőre). Gyakran nem mozdul ki otthonról napokig, nem akar emberek közé menni, még a családját is alig viseli el, és tudja, hogyha össze is jönnénk, megbántana, mert nem bírnám ki, hogy ilyen mufurc. De én kibírnám. Én rám támaszkodhatna, bennem bízhatna, de Ő csak azt szajkózza, hogy most nem tud egy kapcsolatot elvállalni. (Tény és való, hogy az utóbbi időben nagyon rossz hangulatban van, nem olyan, mint pár hónapja volt.) De én szeretem, és szerintem éppen arra lenne szüksége, hogy valaki kirángassa ebből a helyzetből. De már nem merek nála kezdeményezni, mert nem akarom, hogy megharagudjon rám végleg. Azt mondja nem ígéri azt, hogy akkor összejövünk, amikor már a távolság nem lesz gond. Mert lehet, hogy akkor is úgy fogja érezni, hogy jobb, ha nem láncol magához, mert úgyis csak boldogtalan lennék mellette. Ti mit tennétek? Mindenki azt mondja, hogy felejtsem el, ne akarjak összejönni egy ilyen magába fordult, impotensnek tűnő férfival, keressek mást. De én nem tudok továbblépni. Én emlékszem arra, hogy milyen volt pár hónapja, és egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ilyenné váljon. De attól félek, hogyha erőltetem a dolgot, akkor már megszakít velem minden kapcsolatot. Ti mit tennétek? Ja én 19 vagyok, ő 25.

Előre is köszönöm a válaszokat!