Ki kell ezen akadni? Vagy tényleg én képzelem be, mert kisebbségi komplexusom van. Már régóta. Mi a megoldás?

osztom etus, és a fent író véleményét.

Ha kövér vagy lefogyhatsz,

Ha buta vagy, művelődhetsz,

Ha csúnya vagy megszépülhetsz,

Ha kicsi az önbizalmad, növelheted.

Mindent el lehet érni, csak akarat kérdése.

Neked nem pozitív megerősítés kell ,hozzád nem lenne elég a világ összes férfijának a hódolata sem. Te eldöntötted, hogy egy értéktelen senki vagy... nos... ebbe az a poén ,hogy magadra kimondtad az átkot, így végül is igazad van... egy önsajnáló, értéktelen senki vagy. Nem azért mert más ezt gondolja, hanem, mert TE ezt gondolod. Ami a helyzetet súlyosítja ,hogy a barátodat kínzod érte. És kínlódsz nem létező dolgok miatt, tenmagad is.

Az pedig végtelenül romantikus, hogy bízol ennyire a barátodba, de tudod a szerelmet ez a bebeszélt féltékenység szép lassan porrá őrli, mint az idő, a mészkő szobrokat. És egy nap a barátod arra ébred majd ,hogy nem tudja megmondani anno mit szeretett benned.

Mos még áll a szobrod, a maga szépségében, úgy ahogy az alkotója megtervezte, de ez a fránya idő...

Etus sem azért osztott nyers modorában, mert rosszat akar neked. Ő próbálta megvilágítani a jövőtöket! Ahogy a népdal is szól "... nincs az a szerelem, ami el nem múlik..." A kérdés az, hogyha elmúlik ,akkor majd mi marad helyette? Egy szeretni való lány, aki önmagában is elég ahhoz, hogy így is vele lehessen maradni, vagy egy önsanyargató, féltékenykedő hárpia, aki azt lesi, mikor lesek félre egy pillanatra ,hogy aztán meggyanúsítson.

Nos? Te melyiket választanád?

És megjegyzés: Ne hazudj! Te igenis ki vagy akadva, ha barátod megnézz (akár) véletlenül egy másik lányt! Neked ennyi elég, hogy egy komplett telenovellát lejátsszál magadba!

21/L