Mit kéne tennem? Nem akarom elveszíteni. (hosszú)?

Annyi a történet, hogy áprilisban megismertedtem a neten egy lánnyal. Nagyon jól elbeszélgettünk, napi 5-7 órákat csevegtünk és másfél hónap múlva úgy éreztük, hogy ez már több mint barátság. Nagyon bizonytalan volt, mert az exe eléggé megalázta régebben és nem mert bízni bennem, hogy én nem vagyok olyan mint ő, meg a többi fiú aki csak kihazsnálná. Nagyon türelmes voltam vele, nem veszekedtünk, ha épp nyűgös volt meg ilyenek, figyeltem rá, elfogadtam a hibáit, ahogy Ő is az enyéimet, elvégre senki sem tökéletes. Aztán eljött a találkozás napja, ami csodálatos volt. Végre átölelhettem, megcsókolhattam, simogathattam, foghattam a kezét, ott volt. Aztán elment, és úgy volt, hogy hamarosan találkozunk megint. Ő jelenleg külföldön él, de ősszel költözik ebbe a városba suli miatt, tehát már nagyon vártuk, hogy jöjjön a szeptember. Én valamiért ezek után nem törődtem annyit vele így neten. Ne kérdezzétek miért, egyszerűen csak vártam az őszt és gondoltam elvagyunk így. Jött egy időszak mikor nem tudtam, mit érzek iránta. Szeretet vagy szerelem? És egyszer így gondoltam, egyszer úgy. Ő mondta, hogy neki ez így nem jó, mert több törődést igényel meg foglalkozzak többet vele. Nem mondtam neki annyiszor, hogy szeretem meg ilyenek, elismerem. Még ezek után is ugyan így maradtam, annyira csak azon járt az eszem milyen jó lesz ősszel. Egyszerűen elhanyagoltam, nem tagadom. Bevallottuk egymásnak, hogy mindketten bizonytalanok vagyunk az érzéseinkkel kapcsoaltban. Aztán már picit kevesebbet beszéltünk, de nekem nagyon hiányzott. Beláttam, hogy nagyon hülye voltam, hogy elhanyagoltam, nem is értem mi ütött belém, és azon voltam, hogy kijavítsam ezt a hibát. Folyton rá gondoltam, állandóan felidéztem a hangját, a szemeit, egyszer majdnem elütött egy autó mert annyira el voltam ragadtatva az ilyen gondolatoktól. Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé és nagyon sajnálom, hogy elrontottam. Már rájöttem, hogy mit érzek. Hibáztam, de ki szeretném javítani. Ő mondta, hogy inkább csak barátilag szeret, és nem haragszik rám, inkább csak maga miatt nem akar barátot, mert úgy érzi nincs kész erre. Sajnos ezt nem tudtuk rendesen megbeszélni, és most pár nap múlva írt egy üzenetet, hogy szerinte nem kéne többet beszélnünk, mert szerinte ez nem fair velem szemben (hogy nem azt érzi mint én), nem akar később sem összejönni velem, de nem miattam hanem maga miatt. Nem akar párkapcsolatot mert úgy érzi nem illünk össze. És köszöni a sok beszélgetést meg azt a csodálatos napot, de úgy érzi így lesz a legjobb.

Én ettől úgy éreztem megőrülök. Nagyon hiányzik már most, és nem bírom ki nélküle. Ha nem akar párkapcsolatot velem, akkor megértem és elfogadom, de attól még nem akarom elveszíteni. Én szeretem Őt úgy is, mint barátot és nagyon fontos számomra.

Mindketten 20 évesek vagyunk.